Az emberek mit gondolnak a transzszexuálisokról?

#3: A nemi identitás és a biológia nem s az ezzel járó bánásmód különbsége miatt.

Ha lélekben totál nő vagy s kívül-belük nőies akarsz lenni, akit nőként kezelnek, ami, igazából, vagy... Akkor ezt nagyon megkavarja egy férfitest. Nem tudod elképzelni, mennyi szenvedést okozhat ez. Ilyen alapvető kérdésben nincs meg az összhang, napi többször nekicsapódsz egy falnak... Így nehéz élni.

Mert a természetellenes dolgok elfogadása nem kényszeríthető senkire, nem is lenne helyes. A homoszexuálisok is nevetségesek, hogy felháborodnak azon, hogy utálják őket. Deviánsnak születtél, Neked kell elfogadnod ezt, nem pedig a környezetednek, aki az egészségtelen, természetellenes dolgokat ösztönösen eltaszítja magától és megpróbálja kizárni a társadalomból, hogy annak ne zavarja az egészséges működését.

Továbbá vannak sokan, akik például heteroszexuálisok, de mégis néznek shemale pornót, de ezt végképp nem vállalná fel senki, úgyhogy nem tudhatod, hogy titokban igazából mennyien gerjednek az ilyenekre, tehát sokan vannak, akiket igazából pozitív véleménnyel lennének az ilyen emberekről, de kínos lenne bevallani.

Szerintem ez az egész egy agyament dolog. Ha valaki valami neműnek születik, akkor csak valami félrenevelés, vagy trauma vagy probléma miatt hiszi azt, hogy ő "más".

Ez egy nevelési probléma, egy pszichológiai rendellenesség, ami egy normálisan működő társadalomban nem fordulna elő. A homoszexualitás ugyanígy.

Senki nem születik sem homoszexuálisnak, sem transzvesztitának, mindenféle félrevezetés ellenére.

És homoszexuális "gén" sem létezik, hiába reklámozzák.

Nincs tudományos bizonyíték a mai napig, hogy valaki ilyennek "szülessen".

Én sajnálom alapvetően azt, aki ilyen problémával küzd, mert úgy gondolom hogy ezek a fajta másságok nem választott dolgok és nem biztos hogy sok esetben könnyű lehet együtt élni velük. Viszont úgy gondolom hogy azért van mégis tudatos része egy ilyen történetnek, ahol már kevéssé tudok megengedően gondolni az ilyesmire. Ezt személy szerint betegesnek és nem mellesleg idiotizmusnak tartom pl hogy ha a másik nemhez vonzódva, kvázi normális szexuális életet tudnál élni, hisz mindened meg is van hozzá, de megműtteted magad, hogy aztán már csak leszbikus, illetve meleg kapcsolatban tudd megélni a szexualitásodat... Nekem ez kicsit olyan, mint ha az ilyen ember elsősorban a devianciához vonzódna...

Miközben nem akarok ítélkezni senki felett és lehet hogy az én látásmódom a végtelenül primitív ilyen tekintetben...

Az embert nem nevelik félre, teljesen normális körülmények között is egyértelműen érzi az ember, hogy ő valahogy nem olyan, mint a nagy többség. Óvodás koromban volt az első nemi identitászavaros korszakom, de akkor még nem foglalkoztam vele különösebben. 17 évesen ugyanez már más volt. Divatot senki sem emlegetett még, pedig azt is szoktak, főleg a fiatal biszexuálisak és leszbikusok esetében. Nos, nekem lövésem se volt, hogy létezik más, mint férfi vagy nő és roppantul megpróbáltam magam valamelyik dobozba gyömöszölni, de egyikbe se sikerült. Úgyhogy teljesen magamtól rájöttem, hogy van egyéb verzió is.

Aki pedig belül nő, kívül férfi és a nőkhöz vonzódik, az miért maradna férfi, ha fel tudja oldani a nemi identitásához tartozó súlyos problémáját? Amúgyis valószínű, hogy mivel nőnek érzi magát, nőként akar együtt lenni egy nővel, nem férfiként. Én olyan jól megértem, pedig nekem a saját és a párom neme is elég irreleváns, nem az a fő. Bár az jó, hogy legalább az egyikünknek van melle, jobb lenne, ha mindkettőnknek lenne, de a különbözőségnek is megvan a maga előnye...

Hú, de deviáns vagyok :) Mondjuk tény, hogy sose voltam normális s ennek örülök is.