Miért én érzem szarul magam, pedig ugyanakkor dühös is vagyok. Már azt sem tudom, igazam van-e?

A lányom volt óvodástársának anyukájával jó barátság alakult ki 1 éve. Itt laknak a házban. A jó beszélgetések mellett abból is állt a kapcsolat,h én nagyon sokszor adtam kölcsön pénzt, visszenemkelladni-ra kaját (tojás,májkrém,liszt,alapszarok) ,ingyen OP rendszer a férje gépére, vagy éppen etettem őket,amikor itt voltak,mert tudtam,h szűkösen vannak. Az anyuka pedig mindig a lányomnak adta az ő lánya kinőtt ruháit (1 méret van köztük) , mondván,úgyis kidobná, hülye ő ahhoz, h aukciós oldalokon eladja.

Most is tartozik 2 hónapja 10ezer forinttal, ami nekem múlt hónapban is nagyon kellett volna (váratlan kiadások ,anyóséktól kellett kölcsön kérnünk) ,majd most már keményebben kérdeztem rá,h mikor látom a pénzem,mert már nagyon kell..

Erre még ő háborodott fel, h oké,akkor én mit fizetek a ruhákért,mert ha én így,akkor ő is így..

Mondtam neki,h ezt most komoly..ne menjünk bele abba,ki kinek mit adott,ki kinek mit ígért.

Mondta,jó ,nem érdekli az egész,akkor sem tudja visszaadni és kész.

Én még rákérddeztem,h van-e esély arra,h jövő hónapban igen,de arra már nem is válaszolt.

Most dühös vagyok,csalódott és valahol rém rosszul érzi magát a lelkem, legszívesebben visszacsinálnám,egyáltalán azt sem tudom,igazam van-e..