Hogy értékelnétek a helyzetet? Érdemes beszélnem még vele erről, hogy tisztán lássak?

Volt egy barátnőm, akit felhívtam, hogy elmehetek-e hozzá? Beszélgettünk semleges dolgokról. Majd egyszer csak keservesen elsírtam magam nála. Nagyon depressziós voltam akkoriban,és úgy gondoltam senkim nincs rajta kívül.

Ő nemhogy vigasztaló szót mondott volna, úgy nézett rám mint egy pondróra, és még zsepit is úgy kellett kérnem, mert őtőle folyhatott volna a könnyem-nyálam. Valamint közölte, hogy sürgeti a beadandója.

Mintha egy kést vágtak volna belém, annyira megbántott a reakciója. Nem keresett azután sem barátilag, vagy hogy jobban vagyok-e (ez 2011-ben volt, 25 éves voltam, ő 26)

Baráti kapcsolatot nem sikerült kialakítanom azóta sem senkivel, de jobban vagyok érzelmileg.

Gyerekkorunk óta voltunk barátok, sokszor segítettem neki, meg hallgattam az ügyeit. Én vagyok a visszahúzódóbb természet, és utálom a konfliktusokat, és kicsit kapcsolati analfabétának is tartom magam. (Remélem nem túl kuszán írtam le.)