Hogyan kezelhetném ezt az egészet? Tanácsokra lenne szükségem vagy egyéni véleményre. (A többi lent)

Világéletemben egy olyan ember voltam hogy imádtam az emberek közelében lenni és barátkozni, nem rég ballagtam el általános suliból, egy olyan osztályt hagytam magam mögött ami tényleg egy 2. családhoz hasonlított, talán abban az iskolában nekünk volt a legszorosabb kapcsolatunk. Nagyon megviselt a ballagás annyira hogy az ünnepség után menni se bírtam.. utálom a változásokat talán ez miatt pánikoltam be ennyire. A mai napig minden este sírok hogy nem velük fogom kezdeni az évet, főleg ami rá is tesz hogy mindig velük álmodok általában mindig az hogy felébredek az új iskolámban egy tanteremben és ha körülnézek ők vesznek körül mindenki hülyéskedik, nevetve kérdezik "na mi az ?" annyira valóságos az egész hogy ha reggelente felébredek elkap a sírás mert annyira megüt hogy valójában ez nem így lesz.. Találkoztam az új osztálytársaimmal de borzalmas, beszélgettem az összessel meg is ismertem őket mert nekem nagyon fontosak az emberi kapcsolatok de egyszerűen a nagy része olyan akit nem is érdekli.. nagyon egyedül érzem magam köztük és szinte már elviselhetetlen, én tényleg próbálok hozzájuk alkalmazkodni de nem tudok ennyire egyszerű ember lenni hogy ne érdekeljen mi van a társammal. Nem tudom már eldönteni hogy velem van a baj vagy csak én kerültem egy olyan osztályba ami kb az én személyiségemnek az ellentéte.. Nektek erről vélemény vagy tanács hogyan kezelhetném ? (A válaszokat előre is köszönöm!)