Volt már olyan veled, hogy úgy érezted meg fogsz halni?

én pánikbeteg vagyok, valósak a tüneteim, de ahogy helyet változtatok, elmúlik, ám amíg pl metróval kell utaznom, vagy idegen helyen sokáig emeleten kell lennem, netán hídon kell átsétálnom egyből rosszul leszek és a halálfélelem vesz körül. annyira be stresszelem magam, hogy leszakad az emelet, a híd... a metróba be szorulunk, elfogy a levegő, kitör a pánik. hogy ilyenkor az egekbe szökik a vérnyomásom, úgy érzem, mintha szívrohamom lenne, a pulzusom kb 120... kiver a víz és fázom egyszerre, remegek, elzsibbad a kezem-lábam, és szédülök. nagyon rossz érzés.

Nálam akkor volt mikor az orvos azt mondta ,hogy kemoterápia nélkül nem sokáig fogok élni. Na ,akkor éreztem halálfélelmet. Végig csináltam .

A második válaszoló alapján akkor valószínű én is pánikbeteg vagyok,bár nem ilyen durván, mert van hogy éjjel arra ébredek hogy zsibbad a bal karom, izzadok, nagyon ver a szívem és fel kell üljek aztán kevéssel utána elmúlik. Aztán ki tudja lehet egyszer nem és ez elég félelmetes.

Ja, kb minden egyes nap, mióta tudom hogy belátható időn belül meg fogok.

4-es, lehet, hogy érdemes lenne elmenjél egy kardiológiai kivizsgálásra, meg egy kis magnézium pótlás sem ártana.

hipohonder,meg pánikbetegek,mik vannak manapság jesszusom...na pont ezektől vagyok halálosan rosszúl :D egyébként még sose volt olyan érzésem,még akkor sem mikor csúnya autó balesetem volt,és 1hónapig korházban ápoltak.

7-es nem kívánok neked egyebet, csak hogy 1 napra éld át amit én, nem lenne olyan vicces. és hidd el én sem unalmamban csinálom, valószínűleg azért alakult ki ( ezt a pszichiáter mondta) mert anyukám 7 éves koromban meghalt, apám "nevelt" aki ütött vágott, alkoholista volt, és azért is kaptam amihez semmi közöm nem volt, mivel nem tudtam "visszaadni" vagy visszavágni, esetleg visszaválaszolni, ez a düh bennem maradt, és ettől alakult ki. mivel apám is meghalt 2 éve, nem volt alkalmam neki elmondani azokat a dolgokat amik bántottak. nem nagyon bízom senkiben a férjemen kívül, és vannak ilyen fizikai vonzatai is sajnos. nagyon rossz érzés, és nem tudnak mit kezdeni vele az orvosok, mert pszichés, nem kaphatok rá vérnyomáscsökkentőt pl. mert nem folyamatosan magas a vérnyomásom, hanem gondolok egyet és hipp-hopp felmegy 200-ra. aztán ugyanazzal a lendülettel le is megy, ha változtatok valamin. a pszichiáter felírt első blikkre 3 doboz xanaxot, mondván hogy szedjem és jobb lesz. 20 évesen nem gondolom hogy az a megoldás hogy leszedálom magam. szeretnék élni mint a többi velem egykorú nő, de se bulizni nem tudok elmenni, se mint írtam metrón utazni, se hídon átmenni ( maximum autóval, busszal ha gyorsan halad a forgalom) gyalog kizárt dolog, sorolhatnám még, sok dolog van amitől félek. viszont érdekes, nem olyan félelem ez mint a póktól való félelem, hanem rettegés inkább. elsápadok, a többi tünetet írtam már. sokan nem veszik elég komolyan, mert ez "csak" pszichés. nos ezeknek az embereknek kívánom, hogy csak 1 napra éljék át azt amivel én mindennap kűzdök.

Minden nap van ilyen, és utólag visszagondolva rengetegszer halhattam volna meg eddig ha valami egy kicsit másképp sül el. Pedig csak 15 vagyok. Most inkább megyek és átgondolom az életem.

Autópályán teherautó előzésénél amikor szembejött egy másik, és meghibásodott a fék. De végülis megúsztuk.