Érezted már úgy, hogy egy kívülről sikeresnek látszó karrier számodra egy hatalmas zsákutca?

Jogi diplomám van, jelenelg a gyakornoki időmet töltöm egy "jónevű" irodánál, nemsokára szakvizsgát tehetek, a főnököm szerint "jó pénzeket kereshetünk majd együtt". Annak idején a szüleim javaslatára választottam ezt a pályát, de már nagyon megbántam. Rájuk nem haragszom egy kicsit sem, hiszen ők csak jót akartak, én meg 17-18 évesen nem voltam vele tisztában,hogy mit is szeretnék kezdeni az életben. A családban van egy pénzes jogász rokon, az ő példáját látva javasolták ezt a szüleim, és az ő kapcsolatai révén kerültem be erre a helyre.

Néhány kivételtől eltekintve nem szeretem a kollégákat sem túlzottam, bár ezt nem mutatom feléjük, mindenki überf...-nak képzelni magát, hatalmasak az arcok, a főnököm néha előadja, hogy mekkora királyság pénzes ügyvédnek lenni, mert így hány nőt meg tud kapni. Ezenkívül sportkocsik, márkás piák és szivarok a fő téma, csupa felszínes baromság.

Ez az egyik oldala a dolognak, hogy a munkám hasznosságát nullának érzem, a másik pedig, hogy mindig is érdekeltek a természettudományok, mikrobiológus vagy vegyész szerettem volna lenni, amíg nem jött ez a jogász mizéria. A kevés kis szabadidőmben is ilyen témájú könyveket olvasok, tájékozódok a témában, mert nagyon érdekel.

Arra gondoltam, hogy felmondok, nekiállok biológiát és kémiát tanulni. A félretett pénzemet most felélem, vállalok egy részmunkaidős állást, ha sikerül találni, és a többi időt tanulásra fordítom, majd felvételizek egy ilyen szakra. Szüleimnek még nem mertem mondani az ötletet.

Ti mit gondoltok erről? Voltatok már ilyen helyzetben?