Hogyan tudnám végre túltenni magam ezen a barátságon?
Itt a történetem:nagyon jó barátságot kötöttünk egy lánnyal,szinte három évig tartott.Ő volt az első személy életemben akire igaz barátként tekintettem.A tökéletes barátot láttam benne.Mindig ilyenek mondott nekem:''neked köszönhetően vagyok,aki vagyok'',''te vagy számomra a legfontosabb barát''.Én is ezt éreztem,hogy nagyon fontos nekem,és annyira örültem hogy végre találtam egy igaz barátot,akire mindig számíthatok.Aztán kb.fél évvel ezelőtt,kialakult egy távolság közöttünk,ami egyre csak nőtt és nőtt..nagyon elidegenedett tőlem,és olyan távolságtartó lett.Számtalanszor elhívtam beszélgetni,rákérdeztem az okára,mondtam neki hogy nyugodtan mondja el ha valami zavarja vagy bántja velem kapcsolatban,mert lehet hogy hibáztam valamit,csak nem vagyok a tudatában.Erre mindig az volt a válasz hogy''jaaj,semmi semmi''és unott arccal hallgatta a beszélgetésemet.Olyan 3 hónapg tűrtem ezt az állapotot,reméltem hogy csak egy átmeneti állapot,szüksége van egyedüllétre,és megbeszélhetjük hogy mi okozta ezt az egészet..de nem..egyszer sem hívott vagy keresett,mindig én hívtam,és amikor újból beszélgetni szerette volna,azt mondta a többieknek hogy:''aah,már megint''.Ez után jöttem rá,hogy már teherré váltam a számára,és erőltetem a beszélgetéseket,ezért úgy gondoltam hogy abbahagyom.Ő meg mintha mi sem történt volna,szerzett csomó új barátot,és úgy megy el mellettem,mintha sosem lettünk volna legjobb barátok.Arra is rádöbbentem,hogy üresbe dobálja a szavakat,mintha semmit sem érnének..''fontos vagy nekem''..most meg úgy megy el mellettem mint egy idegen..a viselkedése is teljesen megváltozott.Egyszer még azt is mondta,hogy amikor én megismertem őt,ő éppen mély ponton volt,és hogy azért tudott könnyen összebarátkozni velem.Tehát amikor szar helyzetben volt,akkor jó voltam,most meg már idegen vagyok,értem.
Ne haragudjatok hogy hosszú lett,de tanácsot szeretnék kértni.Már fél éve történt ez,az emberek mondják hogy ne foglalkozzak vele,de fáj látni,ahogy ennek a dolgonak így lett vége.És az is fáj,hogy az utóbbi fél évben még csak eszébe sem jutott keresni egyszer sem,míg én minden nap azon töprengek hogy mi lehetett a baj,miért hidegült így el?És miért hitegetett,amikor nem is gondolta komolyan a szavait?Ne haragudjatok,nagyon hosszú lett...:( 18 L
ilyenket*
szerettem volna*
ezután*
Sok hiba van,ne haragudjatok,kicsit fáradt vagyok.:\
ahogy így leírtad rájöttem hogy én ebben a történetben a barátnőddel azonosulnék.
Viszont én szinte mindig a barátnőmmel voltam és próbáltam őszintén de nem sértően elmondani neki a dolgokat de valahogy sosem sikerült. A barátnőn azthiszem úgy tette magát túl rajta hogy szerzett egy új barátot akivel sülve főve együtt volt meg másoknak panaszkodott rólam, de hát hogyha neki így jobb lett akkor mit bánom én panaszkodjon
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!