Nagyon nagy a baj velem? Miért van ez?

Úgy érzem, idegesítenek más emberek, nem szívesem barátkozom másokkal, vagy ha mégis, néha indokolatlanul is bunkó vagyok velük egy kicsit, meg elvonulok egyedül olvasni vagy zenéthallgatni és olyankor bármit megadnék azért, hogy senki ne szóljon hozzám. Nem azért csinálom ezt, mert nem kedvelem azokat, akikkel vagyok, csak egy idő után már kellemetlenül érzem magam sok ember között. Egyedül akkor vagyok hajlandó normálisan beszélgetni más emberrel meg így huzamosabb ideig együtt lenni vele, ha csak ő az egyetlen ember, aki ott van velem, 2 vagy több emberrel már nem nagyon tudok beszélgetni, mert mindig úgy érzem, hogy egymással jól elvannak, rám meg nem kíváncsiak és csak lógok rajtuk. Ja és nem nagyon tudok normális barátságokat kötni, csak ilyen felszínes barátságokat, mert szerintem mások se barátkoznak velem szívesen, csak inkább így elviselnek maguk mellett és örülnek, ha nem vagyok velük. De már úgy is megszoktam, szóval nem olyan nagy baj, csak hát nem tudom. Jó lenne, ha lenne legalább egyetlen egy ember, akivel tényleg barátok vagyunk, csak épp rajtam kívül mindenki ilyen társasági ember és több barátjuk is van és gondolom úgy vannak vele, hogyha nem akarok a többi barátjukkal barátkozni, ők se barátkoznak velem.

Ez nagyon nagy baj?