Mintha a barátom nem úgy viselkedne velem mint anno, vagy csak a mostani nagy nyomás miatt látom másképp a dolgokat?

A barátommal pár hónapja vagyunk együtt. Mostanában azt vettem észre, mintha nem akarna velem kettesben lenni. Ha eljön hozzánk, akkor is leül a tesómmal vagy anyumékkal beszélgetni és kb. csak fél órát vagyunk kettesben... (Oké, lehet, h be akar náluk vágódni ezzel, h leül velük beszélni, de végül is hozzám jött, nem de?) Már szinte sehová sem megyünk, csak itthon ülünk TV-t nézünk vagy netezünk. Ha el is megyünk otthonról, akkor is csak akkor ha a haveri körünk is ott van, amúgy nem. Volt rá példa, h be kellett mennünk a városban valamit venni. Amint megvettük a dolgokat ő egyből sietett haza.. Nem arról van szó, h elvárom, h most minden hétvégén menjünk el valahová csavarogni, de hiányoznak azok a nagy beszélgetések, amik az elején annyiszor voltak akár egy kávé mellett is, ahol kettesben voltunk... De! Arra is gondoltam, h lehet, h csak túlreagálom ezt az egészet, mivel vizsgaidőszak van,nagy a nyomás és jobban igényelném a megnyugtatást, vagy az odafigyelést? Nagyon stresszes vagyok mostanában emiatt.. Valószínű, h csütörtökön jön hozzám. Én egész héten csak bent fogok ülni és tanulni a vizsgáimra és nagyon nincs kedvem még csütörtökön is a 4 fal között lenni. Kicsit kimozdulnék, de nem tudom, h mondjam el ezt neki, h ne h azt gondolja, h ha ő nem visz el engem valahová magától, akkor én megszólom, h márpedig megyünk valamerre... Szerintetek?:/