Érdemes-e "erőltetni" ezt a barátságot?

Az én tapasztalatom az, hogy ha rendbe is hozzátok a dolgot a "tüske" mindig benne marad, és az első konfliktusnál ki is fog jönni.

Ami nem megy azt nem kell erőltetni. Be fog állni a dolog, talán idővel kicsit jobb is lesz de olyan mint régen volt már nem lesz soha. Az erőltetéssel csak ártasz, adj neki időt.

A tavolsagrol nekem az a tapasztalatom, hogy sajnos nem sokaig müködik, legalabbis max. 10 ev alatt megvaltozik. En külföldön elek több, mint 10 eve, es talan az a legpontosabb megfogalmazas: a 2 felen függ. Egyetlen baratnöm maradt nekem kb ugyanannyira bnöm, mint amennyire korabban volt, mivel ö nem a legjobb bnö volt. "Mas" a kapcsolat, mintha elö, napi szintü kapcsolat lenne. Pl.nem hivom fel, ha vmi van, ahogy egy bnövel megbeszelnem, erre nincs is lehetöseg, csak havonta-3-4 havonta beszelünk neten vagy talalkozunk. Biztos vagyok benne, ha ott elnek, es tekintve az ö barati kapcsolatait meg az enyemeket, nem ö lenne a "legjobb" bnöm...

Az egykori "legjobb bnö"-vel mar a kollegiumi evek utan is ritkult a kapcsolat, pedig "csak" 100 km-re laktunk egymastol. En ugy eltem meg, töle függ, pl. bejelöltem anno iwiwen, sokaig vissza sem igazolt, skype-on is kezdemenyeztem a kapcsolatot, de "nem tudja, mikor lesz ideje"...stb, mintha nem akart volna ra idöt forditani. Parszor kerestem, de ö azota sem keresett. (Neki nincs gyereke, nekem 3.) Kiveve osztalytalalkozok kapcsan mindig jelentkezik, majd eltünik.

Mindenki "rendes" meg okes, csak mas az eletünk, környezetünk, minden megvaltozik idövel...

A Te esetedben viszont meg az is lehet, h vmin megsertödött, es emiatt ilyen a viselkedese.

A baratsagbol munkakapcsolat viszont az en környezetemben nem müködött. Egy volt baratom alkalmazta egykori gyerekkori baratjat, par honap utan jobbnak lattak ezt befejezni, h megmaradjon a baratsag, ami igy is "veszitett fenyeböl".

Nem, nem talaltam, bar öszinten szolva nem is kerestem. Sztem ami nekem gyerekkoromban azt az igazi baratnöt jelentette, akivel mindent meg lehet beszelni...stb, az mar nem idöszerü felnöttkent. A felelösseget vallalva magam oldom meg a feladatokat.

Gondolok itt arra, amikor tinedzserkorban a 2 tini "kibeszel" valakit, vagyis velemenyt cserel pl. egy-egy magatartasrol - erre mar nincs szüksegem. Masreszt az eletem a gyerekeim körül forog, a feladataim ezzel kapcsolatosak, ez a kapcsolataimat is meghatarozza. Ha barmi informaciora szüksegem van, nem egy baratnötöl kerdezem meg, hogyan csinalna...stb, hanem utananezek könyvekben vagy a neten, es kivalasztom a sztem legjobb megoldast. "Lelki szemeteslada" meg hasonlo szerepeket joreszt a parom vett at, amiben nem tud segiteni, lehet pszichologushoz vagy mas Segitöhöz fordulni, de persze felnöttkent mar jobban maga oldja meg az ember ezt, mint tinedzserkent. Akikkel a regi baratnöhöz hasonloan talalkozom, a gyerekek baratainak a szülei, velük a közös feladatok, erdeklödes összekötö kapocs. De persze ök mas gyökerekkel gyakran annyira masok, hogy kesz csoda lenne, ha ez olyan regi baratsaghoz hasonlo lenne. (Pl. egyikük fiatalon szült, majdnem feleannyi idös, mint en...)