A bárátomról szól a versem, milyen lett? 13/l

Örök barátság

Megjelentél, csak úgy egyszer,

Hirtelen, a nagy semmibõl,

Ez ellen már nincs ellenszer,

A szemed még mindig büvöl.

Az elején tudtam, ez más,

Ez nem szerelem, nem ilyen!

Már nem vár rám több csalódás,

Ha itt vagy velem, picinyem!

Ez bizony igaz barátság,

Bár az elején még nem volt,

Azt hittem, egy nagy galádság,

De szívem idejében szólt.

Veled úgy repül az idö.

Minden perc maga az álom,

De elég sokszor túl kesõ,

Ó, most is az éjfélt várom!

Ha elalszom, veled mi lesz?

Félek, már nem találkozunk,

Elcsitul nehány éji nesz,

A csöndben nem barátkozunk?

Furcsa egy dolog a mienk,

Te más vagy, én is más vagyok,

Mások szájából is kicseng:

"Hát ti hogy-hogy együtt vagytok"?

De minket ez nem érdekel,

Hogy miket mondanak mások,

Szívünk dobog, s énekel,

Méllyebbre már úgyse ások!

Benned mindig megbízhatok,

Akármilyen rossz a helyzet,

Magas, vészes akadályok,

Együtt viszünk minden terhet!