Ez az első versem, szerintetek milyen? Csak őszintén! Vélemény, esetleg 1-10-ig pontozás.14/L

Hasonlót tudok írni, mint egy korábbi kérdezőnek.

Az első szám második személy nagyon szájbarágóssá teszi, mintha el akarnád magyarázni, mit érzel. Néhol keveredik is az első és második személy. ("De te más lehetsz, nem kell szenvednem emiatt.")

Amúgy érthető kb., de tényleg kicsit szétszórt és zavaros. Valahogy túl általános és leíró, mint egy újságcikk. Ebben korban nem olyan vészes, kezdetnek egész jó, de én úgy érzem, hogy nem igazán érted a klasszikusok nagy verseit. Ha írsz, próbáld egy fájdalmas pillanaton keresztül elcsípni az érzést. (Ehhez persze az kell, hogy valóban átéld, ne csak elképzeld. De talán még túl fiatal vagy hozzá. :))

Például:

Tóth Árpád: Meddő Órán

Magam vagyok.

Nagyon.

Kicsordul a könnyem.

Hagyom.

Viaszos vászon az asztalomon,

Faricskálok lomhán egy dalon,

Vézna, szánalmas figura, én.

Én, én.

S magam vagyok a föld kerekén.