Szakadt már meg barátságod felnőttkorban (>25 év)? Nem veszekedés miatt, hanem mert eltávolodtatok. Esetleg sikerült újraéleszteni?

Az ember élete végéig folyamatosan változik. Egy idő után már szinte nem is az az ember, akinek megismertük. Olyan tulajdonságai kerülnek felszínre, amelyek más életkorban, ás élethelyzetben nem voltak láthatóak és amelyek egyáltalán nem szimpatikusak, esetenként kifejezetten ellenszenvesek, amikor már szinte elfogadni sem tudjuk azokat. Miért kellene fenntartani a régi barátságot ? A kapcsolatot annak idején kialakító szép vonzódások emléke persze megmarad, de nem több.

volt. általános iskola óta ismertem, eggyel alattam járt. aztán egy gimibe kerültünk, egy busszal jártunk haza, ez tartott a gimi évei alatt, meg aztán az egyetemen. aztán vége lett, de nem hirtelen, egyik napról a másikra, hanem fokozatosan. valahogy mindig én voltam számára a legutolsó, megbeszéltünk valamit, s nem tartotta be, nem jött el a megbeszélt találkozókra (akkor még nem nagyon volt mobil, de mikor már volt vezetékesünk, se hívott, hoy ja, bocs, mégse). aztán, mikor már sokadszorra csinálta ezt, meguntam, nem hívtam többet. olyan is volt, hogy én hívtam egy programra, azt mondta, ok, jön, az egyetemi évfolyamtársai is hívták máshova, de az a program nem érdekli, jön velem. vártam, vártam, nem jött. felhívtam otthon, szülő közli, hogy azon a programon van az évfolyamtársaival...amiről nekem azt mondta, nem érdekli, jön az enyémre, velem. se nem jött, se nem szólt, hogy mégse. egyszer utána felhívott, de akkor valami gond volt a telefonommal, szóval nem lett belőle semmi, találkoztunk volna. s ennek a megszakadásnak olyan 11-12 éve, s a barátságunk is tartott kb. eddig.