Másnak is értelmetlenül telik el az élete?

Nem.

Nekem jobban telik, értelmet viszek bele, tudod... hozzáállás kérdése. :)

Egyeske vagyok megint.

De ez mindenkivel megeshet. Sőt. Tessék kimozdulni és ismerekdni. Én is ezt teszem. Kevesebb sikerrel mint többel, de már annyi sz*r dolog történt velem, hogy nagyot nem bukhatok.

Az utolsó kommentedet mintha rólam írtad volna le. Én is pont ugyanígy vagyok vele. Ismerkedek én, próbálkozok, de tartós barátságaim már nem alakulnak, holott még fiatalnak számítok 19 évesként. De őszintén szólva én nem szeretem a saját korosztályombelieket, folyton idegenként érzem magam.

Szerintem nagy mértékben ezt befolyásolja az, ahogy felnőttem én meg te. Én pl gyerekkoromban emlékszem hogy sok baj volt a családomban, konfliktusok, sokszor mikor én akartam megszólalni a sok felnőtt között mindig azt kaptam hogy ne szóljak bele a nagyok dolgába. Mit mondjak, sikerült ezzel elérjék nálam hogy zárkózott lettem, és ténleg nehezemre esik próbálkozni beszélgetni egy vad idegennel, annak ellenére hogy igyekszem.

DE maga még az is közrejátszhat hogy én úgy vettem észre hogy egyre zárkózottabbak lettek az emberek-mintha.

Megint az egyeske.

Én moyndjuk boldog voldogtalannal leállok beszélgetni. Minden lehetőséget megragadok az életben. 25 vagyok és nem kéne itt tartanom ahol. De igyekszem citromlét gyártani. Sokan vagyunk. Sőt egyre többen. Sose tudhatod mikor akarsz bele személyesen is egy hasonszőrű barátba.