Mit kéne tennem ezzel a barátsággal?

Van egy "barátnőm", akivel elég érdekesre sikerült a kapcsolatunk. Szinte már minden megnyilvánulása idegesít.

Elképesztő módon el van szállva magától. Valóban okos, értelmes, ügyes, lány, nem is ezzel van bajom, hanem azzal, ahogyan ezt "kezeli". Folyton magáról ömleng, nem is tud másról beszélni. A saját hibáit nem fogadja el, de mások tévesztéseire, hiányosságaira nagyon érzékeny. Órákig cikiz, ha valamit nem tudsz, mert bezzeg ő tudja. Ötösnél rosszabb jegytől egy világ omlik benne össze, képes kihisztizni a jobb jegyet. Kifejezetten stréber. Csak magával van elfoglalva. Szinte már szégyell engem mert jobb képeségű baátnőt érdemelne nálam...Ezért van, hogy hozzám se szól. Nagyon csúnyán, lenézően bánik velem.

A másik dolog, ami nagyon idegesít, az, hogy folyton kunyerál. Persze, megkínálom a csokimból, veszek neki enni, ha egyszer nics nála, de nem mindig. Sosincs nála pénz, nem is mindig adja vissza, ha valaki fizet helyette. Nézi mások kajáit és számonkéri rajtuk, hogy neki miért nem hoztak.

Lehet, hogy ezek, a szekálás normális dolgok egy barátságban, de ez már több ennél. Nekem is van barátnőm, akivel piszkálgatjuk egymást, de ez a lány komolyan gondolja és sértőnek is szánja. Én pedig rosszul érzem magam, mert nem segítek neki megoldani egy feladatot, nem adok neki a kajámból mert nem akarok. Nem lenne őszinte, nem tudok vele kedves lenni, mikor ő így viselkedik. Másoknak szívesen segítenek, de neki egyszerűen nem megy és ilyenkor irigynek, szemétnek titulál és úgy érzem igaza van.