Undorito es onzo vagyok. Mit tehetnek?

Nem vagy önző és undorító, ezek teljesen normális érzések.

Nincs mit tenni, legyél olyan, mint eddig, aztán ha elveszíted, akkor el kellett veszítened. Ez az élet rendje. Emberi kapcsolatok szűnnek meg és kialakulnak újak. De lehet, hogy ő nem lesz olyan, mint a másik barátnőd. Ki tudja.

A kisgyermekes nőknek elég nehéz beosztani az idejüket, főleg ha nincs segítség, így sokszor a saját családra, férjre sem jut, nem csak a barátnőre. Hidd el, nekik is ugyan olyan rossz. Légy türelmes, lehet idővel visszakapod őket.

A gyereknek meg nem KELL örülni. A gyermekáldás egy természetes dolog, aztán van aki örül, van aki csak tudomásul veszi, van akit aggaszt stb...ez normális.

Amíg nem ártasz senkinek, addig teljesen mindegy éppen mi jár a fejedben, senki nem vár el tőled semmit. Aki meg igen, az nem igazi barát.

En meg ertelek! A legjobb baratnom akivel egyutt nottem fel, ugyan ilyen.

Bar en orultem a babanak, de lassan nagyon eltavolodtunk.

Az elejen sokat segitetten neki.

Korhazba kontrol viusgalatokra kisertem, mert a ferje dolgozott es a gyerekorvoshoz is sokszor vele mentem.

Par honap utan lassan "le koptatott" olyan baratnoi lettek akiknek szinten kisgyerekuk van.

Amikor mar nem kellett a segitseg, kosergetes nem vette fel a telefont vagy egy het! utan vissza hivot.