A legjobb barátom vagy sem?

kb májusba lesz egy éve hogy 11ikbe úgy igazából megismerkedtem az osztálytársammal (O) akivel most a legjobb barátom (most 12ikesek vagyunk) nagyon sok közös dolgot ismertünk meg egymásban, egész nyáron minden nap chateltünk mindig találtunk témát. (2 különböző faluban lakunk, városba járunk be a suliba) 2 hónap után annyira megbíztunk egymásban hogy olyan dolgokat mondtunk el magunkról amiről még senki más nem tud. A facebook jelszavát is rám bízta mert egyszer elment táborba és hogy köszöntsem fel helyette az egyik kedves ismerősét, azóta tudom. szeptembertől egy elég keserű időszak kezdődött mert csalódott egy lányban össze akart jönni vele végig vigasztaltam, támogattam, kedvre derítettem egészen januárig addigra már kiheverte. ez egész az idő alatt nagyon sok dolgot tanultunk a csajozásról (eddig totál az a tipikus lúzerek voltunk) azóta mindkettőnknek nőtt az önbizalma és egyre több szerencsénk van a lányokhoz most tavasszal kezdjük gyakorlatba ültetni a tevékenységünket. Mind ez eddig szép és jó. Novemberben kezdődött el a bizonytalanságom mert van neki egy másik legjobb barátja (I) kb úgy összesen 5 éve ismerik egymást az a srác teljesen más mint mi ketten, decemberben I másképp kezdett viselkedni O-val mikor egymás problémáiról beszéltek I teljesen leszarta az O problémáit és most nem bízik meg benne, és mivel nem akarja megsérteni I-t ezért velem nem nagyon mutatkozott még az osztályban sem, később meg is tudták még I is és nem voltak egyáltalán emiatt problémák. a Probléma nálam kezdődött, velem teljesen máshogy viselkedik velem mint I-vel sokat röhögnek egymással dumálnak mindent csinálnak ami csak lehetséges a legjobb barátok között velem csak szolidan és gyakran azt kéri hogy vonuljunk el vagy szünetbe beszéljünk (általában a legtöbb téma közöttünk nagyon bizalmas magánjellegű) O úgy érzi hogy érettségi után már nem lesz tartós barátsága I-vel mert nem tetszik neki hogy állandóan felszínesen viselkedik vele... viszont itt vagyok én teljesen bizonytalan vagyok már én sem tudok megbízni benne mert nem attól félek hogy kihasznál vagy ugyanúgy van mint I-vel hanem egyszer vége lesz (nem tudok okot mondani rá...) és én fogok csúnyán pofára esni és talán már nem is leszek ugyan az az ember... neki köszönhetem a mostani változásaimat amivel sikereim lesznek az életben kihúzott abból a szarból és én hálából ugyanezt viszonoztam és most egymásba kapaszkodunk és rohadtul szerencsésnek érzem magam hogy egy ilyen barátot szereztem és képtelen lennék nélküle élni, de ez a bizonytalanság kikészít beszélgettem már erről vele, megnyugtatott és reménykedik hogy sosem fog elszakadni tőlem...