Miért félnek a srácok/férfiak annyira attól, hogy párjuk hajlamos hízékonyságra vagy sem? Félnek, hogy a szexuális életük teljesen szürke lesz majd emiatt, s nem fogja kívánni partnerét/feleségét 5-10-20 év múlva?

Vezet valódi boldogsághoz az ilyen jellegű válogatás?

Nem hiszem, hogy egy nőt (s egyáltalán egy felnőtt embert) a XXI. sz.ban ilyen primitív elvárások szerint kellene értékelni. Ha így gondolkodnék, akkor simán mondhatom, hogy a 80%-a azoknak a srácoknak, akik nekem bejöttek 20-25 évesen, mára már: ráncosak, pocakosak lettek és/vagy annyit ittak, hogy teljesen megváltozott az arcuk, a sulis (kiöregedett) kaszanovákról és kopaszodásról nem is beszélve. A 30-hoz közeli nőtársaimnak pedig a teljes arcuk annyira megváltozott, hogy nagyon komolyan oda kell figyeljek az utcán, hogy köszönjek nekik, konkrétan felismerhetetlenek.

Valahogy engem nem érdekelnek ezek a külsőségek és változások és mégsem jellemző rám a frusztrált hozzáállás az emberekhez és minőségi, igazán önzetlen kapcsolatokat igyekszek ápolni.

Csak komoly válaszokat várnék. Köszönöm előre is.

29 L