Antiszociálisok, ti hogy oldjátok ezt meg?

Ismerős a szitu, csak én 18 múltam.

Buliba mentünk a párommal(messze, a legjobb barátjához, akit én is ismertem, mert kétszer találkoztam már vele). Nekik este ott voltak a legjobb haverjaik, akikről én sem tudtam az ég világon semmit. De hogy ne csak a sarokban kuporogjak én is, néha oda-oda mentem hozzájuk, vagy valami vicceset próbáltam kicsikarni magamból. Semmi reakció, nem is törődtek azzal hogy én ott vagyok-e egyáltalán. Azt hittem ezzel elástam magam, de nem sokkal később ők jöttek oda hozzám, kérdezgettek rólam, összebarátkoztunk.

Az első lépés a legnehezebb, de megérte, mert ha nem kezdeményezek azzal hogy megszólalok, akkor aztán várhattam volna ki fog engem a sarokban megsajnálni és odajönni hozzám.

Szóval csak bátran! Jó szórakozást!

Saját magam köszönt vissza a soraidból. :)

Én is pont ugyanilyen vagyok, a saját társaságommal jól elvagyok, de más emberekkel képtelen vagyok szót érteni, témát sem nagyon találok.

Eddig én egyszer kerültem hasonló helyzetbe; az egyik barátnőm meghívott magához vidékre, a szülővárosába, ahol elmentünk az ottani, régi barátaival bandázni este. A másik barátnőnk sikeresen elvegyült, természetesen a meghívónk ugye a régi barátokkal volt, én meg kívül rekedtem. Nem akartam színészkedni, meg még rosszabbul sem szerettem volna érezni magam (nagyon feszélyeznek az ilyen társasági események), úgyhogy csendben leültem, elkértem a wifijelszót és vigyáztam a többiek táskájára, míg billiárdoztak. Nem voltak mérgesek vagy ilyesmi, én is elvoltam, meg ők is.

Mondjuk a párod miatt neked gondolom, nehezebb a helyzet... Szerintem próbálj meg vele maradni, akkor mégsem leszel egyedül, legyél kedves mindenkivel és próbáld meg valahogy túlélni. :C

Sok sikert!

24/l