Miért nem bíznak meg bennem a barátaim? Mindent elvesznek tőlem.

Még nem törtem el egy dolgukat sem. ott vagyok valamelyik haveromnál, van valami cucc tárgy a szekrényén, megfogom, hogy megnézzem, erre: "jajj, arra vigyázz!" Persze Ő múltkor így 5 méterrel eldobta az ágya falé. Mi lett volna ha a földre esik?

Csinálok valamit, és kiveszik a dolgokat a kezemből, mondván: "majd én megcsinálom!"

Ami néha jó, mert ott ülök, dolgozzanak vele ők, de egyfelől rossz, mert azt hiszik semmit nem tudok megcsinálni jól.

Ilyen apróságok, hogy kitaláltuk, hogy csinálunk rántottát, elkezdtem a tojást feltörni, és kivették a kezemből, hogy "majd én tudom!"

Óvódásnak néznek?