Mit gondoltok, barátnő az ilyen?

Régóta rágódom, nem tudom mi változott. A legjobb barátnőm évek óta, egy faluban lakunk, mindketten kisgyerekes anyukák vagyunk. Azt lehet mondani, ő volt a lelki társam, tényleg olyan jól megértettük egymást, sokat segítettünk egymásnak, kölcsönös gyerekvigyázás stb.

Nekem májusban született a második gyermekem. Ő is nagyon várta, lelkesen tervezgette, hogy majd bejön a kórházba látogatni, és ha hazajövünk, majd jön segíteni... Azután a kórházban kaptam tőle egy sms-t, hogy hazajött a férje(aki külföldön dolgozik), sok a dolga, de majd ha itthon leszünk, meglátogat.

Egy-két üzenetet írt még face-n, hogy készül, készül hozzánk, de mindig közbejön valami. És nem jött. A picivel gyakran sétáltunk, levegőztünk, hát nem álltam meg, hogy ne sétáljak feléjük. Amikor meglátott minket, majd kiugrott a bőréből, úgy örült. Panaszkodott, mennyi dolga van, kifogások sora, csőtörés volt náluk, felújították a teraszt, a férjével hivatalos ügyeket kellett intézni, el van havazva. De majd jön hozzánk. Készül.

Na azóta is jön.Nem értem én ezt. A férjem azt mondja, ne foglalkozzak vele, csak addig kellettem barátnőnek, amíg egyedül volt, most, hogy itthon van a férje, már nem érdeklem. Én ezt nem akarom elhinni, hiszen tényleg olyan jóba voltunk, minden nap találkoztunk, hisz mindketten itthon vagyunk gyesen, együtt vittük a gyerekeket a játszótérre, akkor mindez csak egy látszatbarátság?

Akkor én nagyon rossz emberismerő vagyok... Akkor hagyott cserben, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá az első hetek hónapok nehéz időszakaiban. Pedig tudta jól, írtam neki, hogy nehéz a két kicsivel, minden apróság segít, egy üzenet, egy telefon, pár jó szó is feldobja a napomat, de semmi. Így azóta én nem sétálok feléjük, s így nem is találkozunk.

Igaza lehet a férjemnek?