Hogy mondjam meg neki hogy ne csináljon hülyét magából a munkahelyén?

Nem konkrétan család, hanem a legjobb barátnőm, aki mintha a tesóm lenne.

12 éve ugyanaz a lemez: plátóian durván beleszeret srácokba (persze álomképekbe). Ezzel nem is lenne baj, de most az állását veszélyezteti.

Az utóbbi hetekben "durvult el" egy dolog: nagyon megtetszett neki egy srác, aki, már elmondásból észrevettem hogy nem érdeklődött iránta (nem hívta, nem kereste a társaságát különösebben stb.). Elmentek egyszer ebédelni - szerintem ez kollegális volt, de bnőm teljesen úgy adta elő, hogy mekkora randi volt, utána kísérgette a srác és már nem sokat várat magára az első csók meg a párkapcsolat... Ahhoz képest a srác 1 hónapig felé se nézett. Már mondtam neki hogy hagyja, de teljesen becsavarodott. 2naponta küldte a leveleket, hogy most is összefutottak, jaj, egymásnak teremtette őket a sors, mit mondott, mit reagált a srác, stb.

Így kívülállóként olvasva is kínos volt a dolog már ennyi héten át, de aztán kiderült, nem csak nekem áradozik (az még nem lenne baj, megszoktam hogy ő ilyen), de a női kollegáinak is. Nemrég tették át egy tisztességes pozícióba egy komoly közintézményben, már nemcsak kávét főz és lenézik 4 órában.

Erre az új poziban mindenkit traktál a kitalált szerelmi életével...

A nagyon kínos most jön: gondolom az egyik kolleganő megunta a rózsaszín képzelgést, és elmondta neki, hogy a srác már a múltkori "randi" után elejtette, hogy kedveli bnőm, de nem tud semmit elképzelni.

Ezután barátnőm kikelt magából, hogy micsoda szemét az alak, hogy nem tudja megmondani, és hogy ő ezt bizony le akarja zárni. Hiába próbáltam mondani neki hogy kb. már így se jó a megítélése, hagyja a fiút békén, ő még csak odament állítólag és mondta neki hogy legyenek barátok...

Na szóval el tudom képzelni hogy effektíve hülyének (rámozdulósnak/rögeszmésnek...) nézik most barátnőm, és ez nagyon rosszul jön ki az épp most alakuló karrierjében.

Barátnőm egyébként 28... volt már hosszú párkapcsolata, mióta annak vége lett csavarodott be még jobban így érzelmileg/hormonilag...

A kérdés: hogyan mondjam meg neki, hogy fogja vissza magát legalább az áradozásban a munkahelyen, mert főleg ott ahol ő dolgozik fontos hogy ki mit gondol róla?

Nem akarom hogy megharagudjon rám. :( De azt se hogy továbbra is hülyét csináljon magából...

Azt is szeretném már vele éreztetni hogy 30 küszöbében kínos ennyire álomvilágban élni (az egész élete az), és a saját érdekében egy egész kicsit lássa reálisabban a dolgokat...