Megváltoztam?

Na szóval. Volt 2 jó barátom, egy fiú (aki félig "más") és egy magyar lány. Nevezzük a fiút R-nek a lányt pedig B-nek.

Amióta tudom az eszem, ismerem őket, mindig jóban voltam velük. A gondok úgy kb 1,5 éve kezdődtek. A legjobb barátnőm szülei csak nyáron engedi el B-t hozzám, mert otthon állandóan dolgoztatják meg stb (legalábbis nekem ezt mondta). Nem vagyok benne biztos, hogy nem hazudott, mert amikor egy másik barátnője elhívta valahova, akkor nekem mondta, hogy mit fog kitalálni, hogy ne kelljen a csajhoz mennie. 1,5év alatt annyira eltávolodtunk egymástól, hogy szinte már semmit sem tudok róla. Nemrégiben találkoztunk, és alig volt témánk, nem tudtunk miről beszélgetni....Nagyon érzékeny lány, sok lelki problémája van/volt. Én mindig meghallgattam, mindig a rendelkezésére álltam, ha volt valami baja.Nekem is rengeteg lelki problémám volt, a régi osztálytársaim mindig is piszkáltak, az iskolában stb. Lelkileg teljesen tönkretett ez a 8év. Sohasem tudtam senkivel megbeszélni a gondjaimat, B sohasem hallgatott meg. Mindig azt mondta, hogy neki sokkal nagyobb gondjai vannak mint nekem. Így hát megtanultam magamba fojtani ezeket a dolgokat.

Időközben jobban összemelegedtem R-rel, és ő lett a legjobb barátom. A szüleim nem akarták, h vele barátkozzak, mivel ő "más" mint mi. Nekem ez nem számított. Nagyon szerettem. 2 évig ő volt a legjobb barátom. Aztán nagyon összevesztünk, azért mert lett egy új baráti köröm az egyik lány barátnőm által. A lányt nevezzük V-nek. Szóval megismertem 3 fiút. G-t, Cs-t és Á-t. Á-val úgy volt, h összejövünk, de amikor találkozgattunk, sohasem volt közös témánk stb..szóval nem volt szimpi a csávó. V által felvettem egy új stílust, jobban öltözködöm, és festem magam (néha). Régebben az a tipikus szarok az öltözködésbe ember voltam (amíg B-vel szoros volt a kapcsolatom). G-vel eléggé összemelegedtünk, és ő lett az egyik legjobb barátom. Ez történt akkor amikor összevesztem R-rel. Ezután kibékültünk R-rel. Tök jó volt a kapcsolatunk addig, amíg tudomást nem szerzett az új baráti társaságomról. Ekkor kiakadt és megsértődött, hogy hogy lehetek ilyen, hogy ha nincs ő , akkor jó a szamár is. Meg elhagytam őt más pali miatt..Pedig nem is akartam járni R-rel. Ezután szervezni akartam egy közös talit R-nek és G-nek, hogy ismerjék meg egymást, mivel R G-t egy sexmániás embernek tartotta, úgy , hogy nem is ismeri. R állandóan figyelmeztettet arra, h ne foglalkozzak G-vel , mert ő csak meg akar engem "húzni". A tali végül nem jött össze, mivel R lemondta. Ezután teltek múltak az idők, annyira veszekedtem R-rel , hogy inkább elmenekültem előle, annyira idegesített, hogy amikor beszélgettünk, mindig erről volt szó, meg a hülye vallásos dolgairól... egyszerűen belefáradtam abba, hogy ezt hallgassam. Sohasem volt vége, másról nem is tudott nekem beszélni, csak ezekről...Szóval elküldtem őt a jó büdös francba.Ezután eltelt egy hónap.Találkozni akartunk, hogy megbeszéljük a dolgokat, de mivel nagyon sok dolgom volt, a következő 1 hétre, nem tudott várni. Megígértem a másik baráti társaságomnak hogy elmegyünk sátorozni, meg stb. Ezt is elmondtam neki, ő meg csak erre annyit mondott, hogy "vigyél gumit is". Eltelt megint egy hét. Ezután G itt aludt nálam, kb egy hete, és fent voltam facen, és rám írt R... nagyon csúnya dolgokat írt rám...na meg azt, hogy őt le sem szarom, pedig ez nem így van, csak a többieknek megígértem valamit, és nem szeretem megszegni a szavam.Elhordott mindenféle ...-nak. Azt mondta, hogyha nincs ló jó a szamár is nekem, és hogy én azért hagytam el őt, mert ő "más". Azt mondta rám, hogy egoista és nagyképű vagyok, meg hogy nagyon megváltoztam. De amikor megkérdeztem nem mondta el, hogy miben változtam meg (valószínűleg ő sem tudja...). B ezután pár nappal felkeresett, és ő is ezt mondta nekem. (B és R jóban vannak.) B azt mondta nekem, hogy nagyon megváltoztam amióta más baráti társaságom van.Idézem: "kis kivagyok mivagyokká kezdesz válni ettől a vivikétől

EZ NEM TE VAGY". Az a problémája, hogy festem magam, és jobban öltözködöm, és most már van hangom vagyis meg tudom védeni magam. Azt mondta, hogy kibírhatatlan lettem, és mintha sohasem ismert volna. Ő is a régi énemet hiányolja, aki visszahúzódóbb, szerethetőbb és egyénibb volt (ezt ő mondta). Azt mondta, hogy átneveltek engem, és hogy úgy érzi, hogy mi már nem vagyunk barátok. Én erre kitörtem, és elmondtam neki ,hogy már akkor véget ért a barátságunk, amikor elhagyott, és nem véletlenül kerestem magamnak új barátokat. Egyedül éreztem magam mindig, és sohasem hallgatott meg. Úgy váltunk el egymástól, hogy azt mondta, hogy látja már, hogy egyedül is meg tudok állni a lábamon, és már nincs szükségem rá. Megbeszéltük, hogy nincs harag, és nyugodtan váltunk el. Most mégis hiányzik R is és B is.

Mintha valami hiányozna az új barátaimból. De nem tudom mi. Amikor jóban voltam R-rel és B-vel is, akkor jól éreztem magam a bőrömben. Most pedig nem találom a helyem. Valami hiányzik. Meg fogom szokni? Szerintetek menjek és kérjek mindkettőjüktől bocsánatot? Unom már, hogy mindig én vagyok a hibás és a rossz. Nem érzem magam bűnösnek. Szerintetek? Ennyire rossz ember lennék? Hozzátetszem, hogy V-vel és G-vel tökéletes a kapcsolatom, szinte sohasem veszekszünk, mindig elmondhatom nekik mi bánt, mindent meg tudunk beszélni....

De a másik baráti köröm elég fura...

Velem van a baj?

Köszönöm válaszod!

Az a probléma, hogy ők sem tudnak már mit kitalálni, hogy jobb legyen. Akartak ők is egy közös talit rendezni R-rel, de R sajnos nem egyezett bele. Különben meg nagy az ellenségeskedés a két baráti kör között. Ki nem állhatják egymást.

Igazából csak B-vel vagyok jóba. R-rel sajnos nem.Csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Igazságtalan volt velem, és nagyon megbántott. Ennek ellenére, én még mindig szeretem, és hiányzik.