Taszítja egymást a természetünk?

Rátapintottál a lényegre, mert "valami hasonlóról" van szó.

De hogy konkrét legyek:

Taszítani soha nem fogjátok egymást(!), mert egy irányból egyazon érzésekkel jöttetek, és azóta NEM TÖRTÉNT KONKRÉT NAGY ELLENSZENVET KIVÁLTÓ OK(???), "csak" az "egy irány" lett oda. Kicsit olyan ez, mint az ember első párkapcsolatai - amik ugyancsak 14-17 év kor között alakulnak ki többnyire. Vagyis: vagy az egyik fél "kinövi" a másikat, vagy "egyszerre növik ki egymást" az eltérő irányban alakuló személyiségek. Persze, ezeket a dolgokat már akkor és ott felismerni és tudni fájdalmas (kényelmesebb, amikor az ember csak utóbb - van, hogy sok évvel később - ismeri fel az oda vezető folyamatot), de ettől még nagyjából elkerülhetetlen.

Ugyanakkor:

Ha az ember már végképp elszakadt (nem feltétlen időintervallum terén, hanem érzelmi mélység szempontjából) a másiktól, akkor - barátság esetében (nem párkapcsolatéban!) - sok év után (a fiatal-felnőtt koron túljutva) családosan, vagy családos-korban újra egymásra találhatnak. De ez nektek persze még nagyon a távoli jövő - miközben 30 egynehány évesen szinte akár borítékolható is lehetne, ha lakhelyben akkor majd nem estek túl távol egymástól. Ugyanis akkor már minimum 50%-os esélyetek lesz arra, hogy a lényeges életélményeken ugyanúgy túlestek, és az akkori gondolkodásotok és érzelmi világotok már közel sem lesz annyira elrugaszkodott a másikétól. Miközben a háttérben ott lesz az is, hogy anno "egy irányból és egyazon érzésekkel" indultatok.

De ami a kérdésed szempontjából lényeg:

perpillanat kb. 90% az esély arra, hogy a legjobb barátnőd, már nem a legjobb barátnőd, ill. ez a meghatározás már csak illúzió. És 50%-os esély van rá, hogy min. 10-15 év fog eltelni, hogy minimum, mint barátot (s nem feltétlen legjobbat) visszakaphasd.

Ugyanakkor, bár ez a tény-vázolás most sejtem, nem feltétlen az, amire szíved szerint vágynál, de talán vigasztalhat kicsit, hogy (a naptárba is felírhatod!) 3 év múlva MÁR VAGY CSAK ÚGY fog eszedbe jutni a vele kapcsolatos mostani lelki vívódásod, mint amennyire az első szép, tini-szerelem emléke - vagyis nosztalgikusan -, VAGY pusztán majd már csak úgy tűnik fel, mint ahogy most tűnnek a 3-4 évvel ezelőtti osztálytársaid, akikhez közel sem kötődtél annyira, mint hozzá. Mert addigra az új élmények és az új emberek már sokkal magasabban kötik le az érdeklődésed és az érzéseid, mintsem az érkezne bántani, hogy hová lett a "legjobb barátnőd".