Szerintetek is nehéz igazi barátokat találni?

Ajajj, de meg hanyan vagyunk :)

En mar megszoktam, hogy mindent egyedul csinalok, jo nekem ez igy :)

25/L

1.Legyél lazább,közvetlenebb.

2.Azt mondtad kevés barátod van.Ha az a kevés elhív valahova partizni,vagy csak egy kis iszogatásra,mondj igen,nagyon sok embert lehet akár egy este alatt is megismerni,és van akivel tartós is marad a barátság.Tapasztalatból mondom.Amikor másik suliba kerültem alig volt ismerős/haver a környéken,elkezdtem szórakozni járni azokkal akiket ismerek,és a fél várost megismertem így.

Nekem se könnyű a dolgom, a barátaim nagy része már családos, velük találkozni már csak negyedéves intervallumokban tudok.

Kollégák is más városban élnek, illetve nekik van saját brancsuk, egy csapatépítő estét se egyszerű összehozni.

Ilyenkor nyáron a legrosszabb, mennék Balatonra, akárhova, de egyedül nem túl élvezetes.

Nehéz. Nekem talán 1 igazi barátnőm volt, ha így visszagondolok, az is még általános iskolában.

Az összes többinek csak addig voltam jó, míg benne voltam minden buliban, le tudtak nyúlni bagóval, fizettem a piát, amit eredetileg felesbe vettünk volna, csak nálam nagyobb pénz volt, szóval én fizettem ki, ők meg utána "elfelejtették" odaadni a felét.

Mikor mondtam, h én már 2 hete nem dohányzom meg nem mentem velük buliba, mert nem 2-esekkel akartam átcsúszni az érettségin, le voltam ejtve.

Szóval érdekbarátokból elegem lett, azóta nehezen engedek közel magamhoz embereket. Nem szeretem, hogy a legtöbb csak ki akarja használni a másikat.

És én mennék szórakozni, sétálni csak nem ilyenekkel.

Vagy akár átugrani egymáshoz egy kávéra, vagy beülni valahová, de nincs 1 normális barátnőm se sajnos. :-(

22/N

7 Pont ugyanez a helyzetem. Addig volt társaságom, amíg eljártam velük bulizni, meg szétcsapni magam minden hétvégén. Viszont amióta elment a kedvem attól, hogy az legyen a szórakozás, hogy talaj részegre iszom magam, akkor már el is voltam felejtve. De engem legalább nem tudtak cigivel és pénzzel lehúzni, mert sose volt:D Viszont érzelmileg annál inkább, ugyanis én voltam a helyi szeretetszolgálat. Most már inkább utálatszolgálat vagyok, mert nem állok szóba ilyen emberekkel.

Én is igyekszem ismerkedni, de nem olyan könnyű dolog ez, hiába van olyan sok magányos ember és hiába írogatok mindenkinek, vagy megyek oda hozzájuk. Ahhoz azért szerencse is kell, hogy olyan embereket találjak, akikkel összepasszolunk és jól tudunk együtt szórakozni. Hát eddig ilyen szerencsém nem volt és ez talán az én hibám is, mert nagyon bizalmatlan vagyok az emberekkel. Viszont már eljutottam arra a pontra, hogy már egy buta barát is megfelelne, akivel alig lehet beszélgetni valamiről, csak legyen valaki. Mindegy, csak ne legyen rosszindulatú és lehúzós...Amúgy én se járok sehová, mert egyedül nincs kedvem. Megpróbáltam, többször is, de egy nagy unatkozás lett az egészből és keserű szájízzel mentem haza, amiért úgy éreztem, hogy nem volt elég tartalmas a napom. Úgyhogy maradtak a szőkenős programok, amik leszívják az agyamat: vásárlás.