Miért nehéz igazi és jó barátokat találni?

Az az igazság, hogy sehol sem ment könnyen az igazi barátok megtalálása... Általános iskolában is mindig valakikhez csapódtam, volt kb. 3-4 srác, akikkel tök jól elvoltam, meg kb. 5-6 lány, akikkel szintén, de középsuliba kerülve a kapcsolat nem maradt meg... Középiskolában eléggé "degenerált" osztályom volt, mindenki szívatott mindenkit, lejáratták egymást, kinézték a többieket, ha nem csinálták azt, amit ők... Úgyhogy ott sem volt igazán sok barátom, egy lány, akivel jóban voltam, de az egyetemre elkerülve (bár egy egyetemre járunk, de más karra) vele sem tartom a kapcsolatot. Valahogy eljött a nyár, nem igazán beszéltünk, találkoztunk és most is csak 2x utaztunk haza együtt és semmi érdemlegeset nem beszéltünk... :( Az egyetemen is hasonló a helyzet, van kb. 15-20 emberrel, akivel dumálgatok, beszélek, de nem vagyok annak a klikknek a tagja, akik minden nap seggrészegre isszák magukat, anyuci meg apuci agyonpénzeli őket és nem tudják,, hogy hogy verjék el a pénzt... Igazából van (volt) egy lány, akivel itt is jóban voltam, de ő meg többet akart volna, aztán ebből a barátságból sem lesz semmi, én nem akarok tőle többet... Igazából mindenki felé túl nagyok az elvárásaim, ha kapcsolatot szeretnék, akkor is, ha pedig barátokat, akkor is. :(

Igazából haverok nincsenek úgy, hogy elmenjünk valahova, dumáljunk egy jót, összeüljünk valamit csinálni, esetleg megbeszélni a dolgokat és ez így eléggé rossz... Lehet, hogy önzően hangzik, de amikor az utcán ilyen 5-6 fős bandákat látok és teljesen jól elvannak, haverkodnak és spanok, az eléggé fura, mert én soha nem voltam benne semmi ilyenben... Igazából szeretnék barátokat szerezni, csak mindenkinek megvan, hogy ki kivel van jóban és már nem lehet lépni, meg most egyáltalán nincs is ötletem, hogy hogyan kellene... :S Attól, hogy például néhányszor összeülünk tanulni, dumálni az még nem az igazi barátság... Jön a nyár is, utazok haza és otthon sincsenek így meg és eléggé gyötrelmes lesz... :(

Van valami ötletetek, tanácsotok? Nem igazán vagyok az a bulizós alkat, de tényleg nem ártana, hogyha kicsit több ember venne körül... Nem feltétlen arra gondolok, hogy most egy-egy előadásra együtt megyünk és beszélünk az egyetemen, hanem tartósabb, igazi barátokat szerezni... Lehet, hogy hülye meglátás, de a korosztálybeli fiúk nagy része éretlen olyan szinten, (18-20 évesek), hogy bármit meg lehetne beszélni velük. Ők nem veszik komolyan, én pedig komolyan elmondanék bármit és így igazából nehéz... Meg olyan durva dolgok derülnek ki az emberekről így, ahogy kolisok vagyunk, hogy vannak ilyen besúgó, árulkodós típusú emberek, igénytelenek, vannak akik teljesen kifordulnak magukból, vannak, akik naponta seggrészegre isszák magukat... Valahogy nem könnyű :S

Köszi a válaszokat előre is! :)

20/F