Egy igaz barátságot tönkretehet a pénz?
A legjobb barátnömet 14 éves korom óta ismerem, azóta eltelt lassan 8 év, mialatt rengeteg dolgon âtmentünk, mindig mindent megbeszéltünk egymással, bármiben számítlattunk egymásra -mintha testvérek lettünk volna. Mèg vitánk sem volt soha.
Az elmúlt egy èvben azonban egyre jobban kiütközik az a különbség, hogy ö jómódú családba született, én meg szegénybe. Igazság szerint náluk szó szerint mindent a gyerek feneke alá tesznek, ráadásul a párja is ilyen - mikor befejezik az egyetemet, már be van ígérve nekik az esk7vö, a lakàs ès a jò munkahely. Soha semmiért nem kellett küzdeniük, bár a srác már 23 èves, életében soha nem dolgozott még, egy nap diákmunkát sem, nekik természetes, hogy még a közös külföldi nyaralàsukat is a szüleik fizetik.
Én, mint montam, elèg szegêny vagyok, heti öt napot kell melóznom slegegyetem mellett, hogy fizessem a tandíjat és beleadjak a rezsibe, a párom is dolgozik ès közben sehova nem haladunk az életben.
Amíg tinik voltunk, sosem ütközött ki ez a különbség, de mióta a jövõèrt "küzdünk" egyre jobban. A barátnöm amúgy nem az a felvágós típus, neki egyszerüen termèszetes, hogy mindenre kap pénzt, hogy hetente megy étterembe, mert ebben nött fel. Pont ezért, nehzen éri meg, hogy más nem így èl, és állandóan arról beszél, mit vett, hol evett, mit csinált, és nem érti meg, hogy nekünk nincs pénzünk mindig velük menni.
Öszintén bevallom, egyre jobban irigylem öt, amiért semmi problèmája nincs az életben, másrèszt viszont úgy érzem, pont emiatt egyre kevésbé tudok felnézni rá, hiszen nem tartom yúl értékesnek az olyan embereket, akik semmit nem tesznek magukért. Nèha azt is èrzem, mintha ök lesanálnának bennünket, engem meg kezd idegesîteni, hogy természetesnek veszik, hogy mindem a fenekük alá van rakva...
Nem tudom, mit gondoljak. Ezen problémák miatt egyre kevesebbet beszélünk, mert ök megszokták, hogy nèlkülünk csinálnak pènzes programokat, nekem meg sokszor már nincs kedvem hallgatni, hogy áradozik azokròl a dolgokról, amiért ö maga semmit nem tett, ám mivel ez természetes számàra, èszre sem veszi, hogy nekem rosszul esik.
Mi a véleményetek?
Érthető valamilyen szinten,hogy frusztrál téged a dolog, De gondolj bele,ha te lennél az ő helyében,mit csinálnál másként.
Ha nem mesélne a dolgairól pl.merre volt,mit vett,stb. Akkor a beszélgetések elég egy oldalúak lennének,mert folyton a te dolgaidról lenne szó. És ahogy már előttem is írták: ki lenne az,aki ne fogadná el a szülei támogatását?!
Ez a barátság tőled függ,hogy meddig fog tartani. Ha legyőzöd az irigységet,akkor talán még sokáig.
Irigykedni meg felesleges,mert nem látsz be a színfalak mögé. Lehet,hogy te sokkal boldogabb kapcsolatban élsz mint ő, vagy az egészséged jobb,stb... Semmi sincs véletlen,és nem véletlen kapja az ember a sorstól azt amit kap
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!