Volt már olyan, hogy kezdetben nagyon nem kedveltél valakit, de később tök jó barátok lettetek?

A 4-essel vitatkoznék egy kicsit. Van abban igazság, hogy a magunk hibáit bírjuk a legkevésbé elviselni másokban, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Pl. van két szobatársam, akik nem tisztálkodnak, nem is mosnak rendesen magukra, mocskosak, büdösek (főleg ebben a hőségben, amikor valamennyien izzadunk is), maguk után is mindenütt mocskot és rendetlenséget hagynak, néha kifejezetten gusztustalan dolgokat is széjjelhagynak (pl. használt betét -- ja igen, 30 feletti nőkről van szó...). Én tiszta és rendszerető vagyok, nem is bírom őket és nem is fogom, de jókat röhögök magamban, amikor ezek másokat megszólnak ugyanezért, sőt még olyan is volt, hogy az egyik megint otthagyta maga után mindenütt a redváját, majd a legnagyobb felháborodással jajongott napokig, hogy milyen emberek vannak, hogy még maguk után sem képesek takarítani.

De pl. ami bennem zavaró lehet mások számára, hogy pl. gyakran sokáig felvagyok este (korábbi szobatársaimmal ebből voltak viták), engem egyáltalán nem zavar, ha más csinálja ezt, én mindentől függetlenül tudok aludni. Vagy pl. engem nagyon tud idegesíteni, ha a szavamba vágnak, vagy ha siettetnek, de ezeket én sem teszem másokkal.

Tudom, ezek csak apróságok. Ugyanakkor eddig még sohasem csalódtam az emberekkel kapcsolatos megérzéseimben. Ha valakiről úgy éreztem az első találkozáskor, hogy nem fogjuk egymást jól megérteni, nem jövünk ki, akkor így is lett később -- pedig MINDIG "adtam esélyt" (és itt most az idézőjelet kéretik nagyon komolyan venni!) az illetőnek, igyekeztem megismerni, megérteni, és azért lehetőleg jóban lenni vele. Ha az ember sok évig él idegen helyen másokkal kényszerűen összezárva, rákényszerül erre. Ugyanígy, ha azt éreztem meg, hogy ő meg rokonszenves, jól kijöhetünk majd, akkor az is így lett, és bár nem vagyok tévedhetetlen, még sohasem csalódtam. (Figyelem, nem "jó ember-rossz ember" kategóriákban gondolkodom, sőt nem is kategóriákban gondolkodom, hanem mindig az adott emberre figyeltem, és arra, hogy vajon vele mennyire tudjuk megérteni egymást vagy nem. Mindazáltal legyen bárkiről szó, amíg velem korrekt, addig én is, amíg nem bánt, addig én sem, de persze ez még nem feltételez közeli kapcsolatot.)

Szóval végül a kérdésre válaszolva: nem, nem volt ilyen velem, a fentebb elmondottak miatt.

Najó, de te fizikai jellegü problémákat utálsz a szoba társaidban. Büdösek, konkrétan ezt, nem pedig azt, hogy nem mosdanak. :D Amúgy leszarnád, hogy nem mosakszik, ha nem lenne büdös.

Ellenben, az, hogy valaki esetleg felvágós, akkor ott konkrétan nem ennek az eredményére vagy dühös, tehát nem az a lényeg, hogy mire vág fel, hanem a felvágás ténye.