Érdemes haragtartónak lenni?
Több mint egy éve vagyok a munkahelyemen, ahol az első pillanattól egymásra találtunk egy kollégámmal, tényleg úgy éreztem barátok vagyunk. Mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt, magánéleti dolgokat is meg lehet beszélni. Azonban az utóbbi pár hónapban elég mélyrepülésen ment át a cég, létszámleépítések, minden ami kell.. Ezt minden kolléga elég emberségesen viselte, kivéve a nagy cimborámat. Ő volt az egyetlen, akinek megismertem azt az oldalát, amit nem is tudtam, hogy van neki. Nem lehetett rá semmiben számítani (munkamegosztás, közös problémamegoldás), mindig azt leste nehogy nekem valamiben jobb legyen legyen. Mindig szurkált. Borzasztó volt! Az a tipikus "nekem rossz, szenvedjen más is".
Próbáltam azt feltételezni, hogy ez nem csak a munkahelyi nyomás, hanem egyéb magánéleti probléma miatt van. Szerintem néha belé nyílal, hogy mennyire magányos..
Mindenesetre egy ideje rendeződött a helyzet, és ő is megcsípett egy jobb lehetőséget, így már csak pár hétig fogunk együtt dolgozni.
Ő meg úgy csinál, mintha semmi nem történt volna. Utazásokra invitál, és sokat céloz rá, hogy ugye majd tartjuk a kapcsolatot? Hát én nem tudom. Hisz sok jó közös élményünk volt, viszont utána ez a sötét folt.. Csak egy "ellenségből" nézek ki ilyen viselkedést.
Ti ilyen jellegű csalódás után barátkoznátok tovább az illetővel?
válasza:
válasza:Köszönöm a válaszokat!:) Igazából én is úgy érzek, mint Ti, de még is elbizonytalanodtam, hogy nem lennék-e nagyon szőrös szívű. Mintha nekem is csak addig kéne havernak, míg össze vagyunk zárva, aztán menjen a fenébe. Hisz az új helyén szerintem még jobban magába lesz fordulva (ott nem lesz ekkora társasági élet), és én is elutasítom.
Bár lehet, hogy csak hülye vagyok, hogy keresek valami sajnálni való okot amiért ilyen rosszindulatú volt velem.
válasza:Szerintem ez nem haragtartás, inkább távolságtartás! Az meg nem árt!
Én is ilyen ember vagyok, aki engem egyszer megbánt, megaláz, az a továbbiakban a feje tetejére is állhat, nem lesz ugyanolyan barátom, mint előtte volt... Haragudni nem haragszom, csak nem felejtek és ez meggátol abban, hogy újra megbízzak benne (pláne ha kolléga) és újra kiadjam magam. Szóval tartom a tisztes távolságot, szívesen beszélgetek, de aztán tudom mit lehet elhinni, elmondani neki. Ezzel csak magamat védem.
Nyilván ő egy felszínesebb, hirtelenebb ember, aki másképp kezeli az emberi kapcsolatokat.
Szerintem te és én hasonlítunk abban, hogy akit barátunknak tartunk, azért tűzbe megyünk, és ezt viszonozva el is várjuk. Ő megbántott téged, amit lehet észre sem vett, mert önző. Most kapott egy jó ajánlatot, fordított helyzetben lehet megpukkadt volna az irigységtől, így jó neki ez most.
találkozz vele a késöbbiekben is, majd kiderül hoy viszonul hozzád. Lehet rendeződik a viszonyotok, ám az is megeshet, hogy tényleg kiismered a valódi énjét!
Köszi a választ! Csak olyan mérgező ez a távolságtartás is, ő lehet, hogy észre se vesz semmit, hisz eldumálok vele, ő ugyanúgy megnyílhat nekem, én meg tudom, hogy közel se jelent nekem annyit mint régen. Csalódott vagyok.
Háát.. egyelőre úgy érlelődött bennem a dolog, hogy alig várom, hogy ne lássam már napi rendszerességgel. Aztán lehet, ha idővel felhív, örülni fogok neki. Azt nagyon eltaláltad, hogy ő elég önző, kb. mint egy kisgyerek. Ha valami baja van (amit egy évig elég jól rejtett), akkor mindenki dögöljön meg, sőt, alattomosan szurkáljuk azt akinek azt képzeljük, hogy túl jó dolga van hozzánk képest, és ha vidámak vagyunk mi sem természetesebb, minthogy az „áldozatom” mellettem van és örül nekem. Mintha másnak nem volnának érzései és ő meg a világ közepe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!