Elveszítem. Mit csináljak?

Van egy fiú barátom aki az évek során legjobb barátból már épp hogy csak haver lett. Elég rég volt amikor legjobb barátok voltunk kb. két éve (akkor voltunk 6. osztályosok). Igazából akkor teljesen más volt minden meg ő is, én is , az egész osztályunk. Akkor nem volt olyan az osztályban akivel ne lettem volna nagyon jóba. Volt még egy másik fiú és folyton róla hangoztattam hogy "ő a legjobb barátom olyan mint a bátyám" de ez csak azért volt mert már kb. születésünk óta ismertük egymást. És csak most jöttem rá hogy akiről folyton mondtam ő csak haver volt akivel el lehetett hülyéskedni és annyira nem is hiányzik az életemből. Mert a másik fiúval meg mindketten jóba voltunk mindenkivel de csakis egymással beszéltünk meg mindent, és nagyon sok minden volt amiről a többiek nem tudtak ( mivel az osztályunkból akkor egy egész nagy baráti kör alakult ki) csak mi. Csak aztán jött a következő év amikor óriásit változott mindenki de én is. Év elejétől annyira ledöbbentem hogy mi lett a többiekkel hogy hiába akartak még az új énjükkel is barátkozni velem magamba fordultam és elüldöztem magam mellől az összes barátomat, beleértve őt is. És ez akkor valahogy nem érdekelt. Aztán jött a 8. osztály. Kicsit összeszedtem magam és meglett egy haveri kapcsolat a többi fiúval de úgy hogy igazából már lassan utálom őket. Az összes lányt kibeszélik úgy hogy hallják, gusztustalan dolgokrol beszélgetnek és néha meg olyanok mint az 5 évesek. A (volt) legjobb barátom kivételével. Év eleje óta akartam beszélni vele mert nem érdekel a többi fiú ők már tényleg megváltoztak, velük nem akarok jóba lenni csak vele. Ő egyébként ha a többi fiú idiótává válik mindig jön inkább a lányokhoz és azt is vettem észre hogy nem érzi jól magát a többi fiúval (amit amúgy meg is értek). Még mindig tudom hogy ha valami bajom lenne és szólnék neki akkor zokszó nélkül segítene..És ő is tudja hogy még számíthat rám. Tényleg azt hittem hogy őt már nem érdekli ez az egész csak egy haver voltam neki de régen, és ennyi. De beszélt vele a legjobb barátnőm és neki azt mondta hogy nagyonbír és jófejnek tart nincs velem semmi baja és hiányzik neki is hogy megint barátok legyünk. Ezt múlthéten mondta neki.. Néha nagyon fáj hogy hallom hogy a többi fiú rólam beszél kiröhögnek valamiért és ő is. Egyszer mondtam neki hogy beszélni akarok vele és akkor gondoltam megbeszélhetjük. Ő pedig inkább poénra vette mert utána jöttek ketten azzal a másik fiúval akit régebben "bátyámnak" hívtam és megse hallgattak csak tök érthetetlen dolgokon kezdtek röhögni..Ilyen szempontból ő is változott kicsit. És ezért sem merek már sehogysem beszélni vele. Sokszor sírtam a suliba és sokszor miatta.. Azt hittem nem érdekli. De láttam már ilyenkor hogy elindul hogy odajöjjön hozzám aztán valamiért mégsem. És látszik rajta hogy segítene és tényleg egyre jobban kezdem azthinni hogy a suliban a rosszkedveinek ( elég vidám fiú de mostanában gyakran rosszkedvű) én lehetek az oka. Nemtudom hogy beszéljek vele. Ha a suliban akkor a többi fiú úgyis odakeveredik. Neten meg nem lenne olyan jó...Azthittem neki nem hiányzom de aztán kiderült hogy még is..És emiatt még rosszabbul érzem magam..3 hét mulva ballagunk..Kiakarok békülni vele de nemtudom hogyan. egész évben nem mertem és most elfogom veszíteni. Mit csináljak? 14/L