Úgy érzem, reménytelen a helyzetem, félek hogy elveszítem anyát. Mit tehetnék?

Anyukám rákos és gerincsérve van, én pedig nagyon szeretem Őt, és nagyon aggódok érte. Sajnos, mostanában így is megvannak a magam problémái, magányosnak érzem magam, úgy érzem, az ismerőseim is magasról lesz*rnak, ezért eléggé elkenődött itthon is a hangulatom, és akaratlanul is megbántok másokat. Óriásiak a hangulatváltozásaim, egyik pillanatban még a legapróbb dolognak is nagyon tudok örülni, aztán ha csak egy olyan mondatot hallok meg, amit ha csak egy kicsit is barátságtalannak érzek, vagy ha rám szólnak, hogy megint milyen vagyok, egyből előtör az önutálatom, a sötét gondolatok, pl. jobb lenne, ha meg se születtem volna, csak tönkreteszem anyám életét, stb. Szerintem ez nem normális, hogy egyik pillanatban örömtáncot járok, a másik pillanatban már eret vágnék. Na ja, megpróbáltam, mondjuk nem volt túl komoly, (sajnos) nem történt semmi. Olyan sz*r ez, ha élek, csak megbántom anyut, akinek szintén megvannak a maga problémái, ha meg esetleg meghalnék, amire sajnos elég kicsi az esély - elvileg - azzal dettó csak elb*szom a családom életét. Próbáltam optimistábban is szemlélni a helyzetet, csak vannak ezek a hirtelen dühkitöréseim, + nagyon aggódok anyáért. Látom, hogy szenved, hogy fájdalmai vannak, mégis csak mosolyog, meg a apám és a bátyám ugráltatják.

Tényleg elegem van az életből, egy utolsó kis sz*ros senkinek érzem magam, és zavar, hogy nem tudom, mit tartogat a jövő... hogy anyu egyáltalán meddig fog élni?

Az oszt. társaim idegesítenek, mégis csak jópofizok velük, irigy is vagyok rájuk, hogy nekik csak a hétköznapi problémáik vannak, irritálnak, a barátaimat is kezdem elveszíteni, anyával is sokat veszekszünk, nem tudom, mit csinálhatnék. Én nem akarok így élni, azt sem tudom hogy X év múlva egyáltalán anya még velem lesz-e? Gyűlölöm magam... ha szólnék valakinek, az szólna anyáéknak, és tatadataa, még egy újabb gond anyának, az én jóvoltomból.

Jah, 12 vagyok, tehát túl fiatal ahhoz, hogy bármit is tehessek a magam érdekében. Remek. :(