Miért nincsenek barátaim?

Elég sokszor éreztem már azt hogy kihasználnak. Mindig megfogadtam, hogy soha többé nem segítek senkinek, de aztán mindig megváltoztatom a véleményem, hiszen akkor hogyan várjam, hogy legyenek barátaim?

Idén az egyetem miatt feltöredezett az év, a különböző gyakorlatokat más-más városokban töltjük (aki akarja). Az egyik "barátnőm" 2 hónapra jött volna abba a városba ahol én lakok egy albérletben, megkért, hadd töltse nálam ezt az időt (ami lássuk be, nem kevés). Ingyen lakott nálam, csak a rezsibe fizetett valamicskét. Egy szoba van a lakásban, így nem volt túl kényelmes nekem sem, de tényleg szívesen segítettem. Egyik hétvégén elutaztam a családomhoz, és utólag hallottam vissza véletlenül egy teljesen ismeretlen embertől, hogy házibuli volt az én albérletemben, ott aludtak ismeretlenek az én ágyneműmben, stb. Utána jártam a dolognak, és kiderült, hogy valóban így történt. Rettenetesen rosszul esett az egész.

Van egy másik "barátnőm", tavaly őt kellett elég gyakran vendégül látnom, mert nagyon rossz helyzetben volt. 2 hetente töltött nálam 2 napot, nem is kértem tőle semmit soha, őt nagyon kedveltem, azt hittem igaz barátok vagyunk. Most nekem kellene tőle a segítség, egészen pontosan egy hét lakhatás az ő városában, de sajnos más lehetőséget kell keresnem, mert neki ez egyik héten sem volna aktuális.

Egyéb emberek is vannak körülöttem, akikről már rájöttem hogy csak akkor keresnek ha pénz kell nekik kölcsön, vagy bármiféle segítség.

Nem vagyok egy béna, csúnya, buta ember, mégis azt érzem hogy folyton kihasználnak, és senki nem engem szeret, hanem a nagylelkűségem. Mit tegyek? Szokjak le arról, hogy az állítólagos barátaimnak segítek? Akkor nem leszek egy önző, szerethetetlen ember?