Az emberek jönnek,mennek.Ami megy eel kell engeni.Csak nekem van gondom ennek az elfogadàsàval vagy van ezzelúgy màs is?

Nem kell kiiktatni a negatív érzéseket. És ha változáson megyünk keresztül elmúlik? Nyugtathatod magadat, de miért nem nézel szembe azzal amit te érzel vele kapcsolatba.

Attól mert másra hárítjuk a tettünk felelőségét nem múlik el a negatív érzés amit érzünk.

Fura dolog ez. Vannak akiket simán el tudok engedni, nem kötődöm úgy hozzájuk. Illetve nem engedem el, hanem úgy agyunk, hogy ha alakul még közös program örülünk, ha nem akkor sem történik semmi.

Ellenben vannak akikkel nagyon jól érzem magam, ragaszkodnék hozzájuk, szeretem a társaságukat. Pont ezért rosszul élem meg, amikor ők már nem vágynak az enyémre.

Volt egy lány ismerősöm, november-decemberben folyamatosan programokra hívott, néha külön is találkoztunk. Nem volt köztünk semmi, de jó volt vele napi szinten beszélni.

Heti 1-2-szer csináltunk programokat, arra hoztam én is 1-2 haverom, ő is ismerőseit, barátnőit. Tök jó kis társaságok voltak.

Aztán valahogy a csaj eltűnt, nem nagyon ír vissza, akkor is semlegesen, nem keresi a közös programot, talált más barátokat, akikkel megy máshova.

És így szar érzés, hogy elvesztek egy személyt akivel elveszítem a társaságot magát is.