Van olyan egykori ismerősöd, aki hiányzik? Valójában ő hiányzik vagy amit belegondolsz, hogy milyen ember?

Számolj azzal, hogy sajnos ez nem úgy működik, hogy felveszed vele a kapcsolatot és folytatjátok ott ahol abbahagytátok.

Nekem is volt régi jóbarátom, nem is egy, akivel újra akartam kezdeni, de az egész annyiban kimerült, hogy összefutottunk egy kávéra, beszélgettünk felszínesen, aztán az élet ment tovább.

A kávé ráadásul a legjobb eset volt, a legtöbb újrabarátkozás kimerült egy rövid chatelésben.

Hogy miért? Mert neki is eltelt x év és attól még hogy én igénylem a társaságát, neki kialakult közben a kis baráti köre, a kis élete, nem nélkülözhetetlen a jelenlétem az életeben.

Utolsó: én vagyok aki írta, hogy a 10 évvel ezelőttiekkel bandázik most az egykori barátnőm.

Társaságom inkább nekem van (bár nem olyan szoros, mint velük volt), amit róla hallok, ő megy olyanokhoz, akikkel nem volt közel.

És tudom róla, hogy neki kell a társaság. Sőt, azt is mondta, hogy még fizetne is érte.

Az én társaságom bicajos csapat, szóval nem járunk át egymáshoz.

A barátnős séták, kávézások hiányoznak.

Van jófej ismerős, aki hiányzik. Nem vesztünk össze, de 1x csak elzárkózott a kapcsolattartástól, nem tudom miért. Nem képzelem be, hogy milyen ember, hisz ismerem, és nem az emlékek hiányoznak, azok megmaradtak. (Még nem teltek el évek.)

Évek távlatából is fel lehet venni a kapcsolatot valakivel és a te esetedben a korábbi konfliktus miatt lehet nem is baj, ha már mindketten mások vagytok.

Egy gyors chatelés is segíthet abban, hogy legalább ne a rossz emlék legyen az utolsó.

A kifejtésre:

amíg legalább az egyik félben vannak negatív érzések, egy újrakapcsolódás nem valószínű, hogy pozitív kimenetelű lenne. Illetve ez valóban nem olyan, hogy minden onnan folytatódik, ahol azt abbahagytátok. Főleg, hogy van egy valószínűleg meg nem beszélt vitátok is, amit szintén rendbe kellene tenni ahhoz, hogy jó állapotban legyen a köztetek lévő kapcsolat.

A főkérdésre:

ismerős nincs, de egykori legjobb barátom igen. A végére sokat veszekedtünk (mai napig nem tudom, akkor jött-e ki a valós személyisége, vagy csak az érettségi okozta stressz hozta ki azt, mind belőle), mikor is egyik alakalommal hozzám vágta, többet nem akar velem beszélni. Ennek eleget is tettem, és még ő sértődött meg, amiért nem kommunikáltam vele.

Végül ő írt rám, majdnem egy évvel ballagás után, de nem tudtuk megbeszélni a dolgot. Én elismertem a hibáim, ő a sajátjait is rám kente. Néha hiányzik, de szerintem az inkább az emléke, a veszekedések előtti időből.

Vita után próbálja az ember mélyre temetni magában a dolgot, aztán sokszor pont ezért „jön vissza” évekkel később, mert nem volt normális lezárás. Amíg nincs újra-kapcsolódás, addig esély sincs a rendeződésre, rossz érzések megbeszélésére. Nyilván azzal kell kezdeni. Ha tüske van valakiben, akkor nem is egy újrakezdés, inkább valami lélek nyugtató beszélgetés, ami a fontosabb. Ami lehet lezáró is, vagy alakul, ahogy alakul.

14# ez igaz, nem a régi emlékek hiányoznak, hanem az, hogy nem keletkeznek újak.