Voltatok olyan helyzetben,hogy annyira mélyen megsértett benneteket egy baràt,hogy egy év elmúltàval is éreztétek annak fàjdalmàt?

Igen. Sőt annyira, hogy ott, akkor, végleg bezárult egy ajtó. Ennek már 4 éve. És nem is fog kinyílni soha többet.

Azóta is, ha összefutunk valahol, kedvesen elbeszélgetek vele, érdeklődöm hogyléte felől, de igazából nem érdekel a válasza és ő sem. Felületesen társalgunk, de nem keresem a társaságát.

Nem mondom, hogy barát, de egy hozzám viszonylag közel álló személy igen. Igazából meggondolatlanul mondott egy mondatot, amiben szinte 0 előzetes információ alapján minősítette a viselkedésemet. Szerintem szegénynek fogalma sem volt róla, ez milyen rosszul esett. Ha más kontextusban mondja azt az adott jelzőt, még elgondolkodtam volna, hogy igaza van-e, de abban a helyzetben nagyon rosszul esett, és egyáltalán nem volt igazságos, amit mondott.

Nem haragudtam rá igazán, nem az a fajta vagyok, de mindig eszembe jutott, ha néha találkoztam vele, és beszélgetnem kellett vele. Most nemrég ismét találkoztam vele, és most éreztem, hogy már tényleg teljesen elengedtem ezt a megjegyzését, kellett egy év, hogy teljesen elfelejtsem az ügyet. Szóval mély nyomot hagyott azért bennem, de nem éreztem emiatt haragot vagy ilyesmit, mert nem szándékosan volt bunkó, csak túl könnyen ítélkezett.

Igen is, meg nem is. Tett már olyan "barát" ami miatt megszakítottam a kapcsolatot. Nekem nem fér bele, sem a barátságba, de semmilyen kapcsolatba sem.

Viszont a harag és a sértettség elmúlt hamar. Nem vagyok haragtartó. De azért hülye se vagyok, nem akarok direkt rosszabb magamnak. Akikben már többször csalódtam, azokkal nem tartom a kapcsolatot. Ha valahol összefutunk véletlenül, akkor normálisan el tudunk beszélgetni, de már nem járunk össze, mint régen.

Megsérteni nem tud egy barát, de olyan már volt, hogy hazudott, vagy elárult, visszaélt a bizalmammal. A fájdalom megmarad, hisz olyan embertől jött, akiben megbíztam, akitől egyáltalán nem számítottam rá. A legrosszabb, hogy ettől még hiányozni fog, nem tudom hirtelen megutálni, ha kedveltem, jó embernek tartottam. Könnyebb lenne ha legalább haragudni tudnék rá.

(Meg persze van egy kis önsajnálat, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Meg önmarcangolás, hogy miért bíztam meg túlságosan valakiben, vagy miért nem láttam jönni, ami jött.)