Létezik magányos & boldog ember?

Gyerekkoromtól fogva hiperérzékeny vagyok amire már felnőttkoromban jöttem rá saját magamtól, mert senki nem volt a környezetemben aki felvilágosított volna róla és különböző pszichedelikus drogok hatására elkezdtem érezni állandóan olyan "tudati energiákat" amik beszéd és nonverbális jelek nélkül is működnek emberek között.

Sajnos a környezetemben a legtöbben rendkívül gatya állapotban vannak lelkileg és mentálisan ami annyira megvisel hogy elkerülöm őket ésszívesebben vagyok egyedül mert nem tudok rajtuk segíteni, az energiáim pedig végesek.

Szerintem csak olyan, akinek valamilyen szociális készségeket érintő betegsége van. Az ember alapvetően társas lény, igényli a társközösséget. Tudomány is alátámasztja, hogy egy másik ember közelsége, szeretete mennyi pozitív fiziológiai állapotot gerjeszt az emberben, más szóval boldoggá teszi.

A magány pedig leépít bizonyos funkciókat.

Így egészséges ember magányos, és boldog egyben nem lehet.

21

És így boldog vagy?

Mert szerintem akkor lennél igazán boldog, ha szeretetet adni tudó emberi környezetben volnál.

Ahogy írtad, úgy csak menekülsz egy sz. R helyzetből, amihez képest nevezed magadat magányosan boldognak.

Ám ez így nem boldogság, mert belül mindenki társközösségre vágyik. Az agyad is úgy van kódolva, ha egészségesen működik, hogy az embert vedd észre először, őt keresd.

Egyedül vagyok és boldog. Persze az ember nem mindig tud boldog lenni, de ez kapcsolatban sincs máshogy, nyilván vannak hullámvölgyek. De az sem azért, mert egyedül vagyok, hanem másbdolgok miatt, pl hogy nem tudok saját lakást venni, csak egy minigarzont tudok kibérelni stb.

Magányosnak sosem éreztem magam, nagyvárosban élek és nekem bőven elég ennyi, hogy ne érezzem magam annak. Nincs nagy tàrsasàgigényem, nem függ a hangulatom attól, hogy van-e valaki mellettem.

Amúgy vicces, amikor kapcsolatfüggő emberek akarják megfejteni, hogy én nem lehetek boldog. Közben meg az, amit én érzek (meg aki hasonló), meg ahogy én élem az életemet, azt csak én tudom, hogy milyen, hogy élem meg ezt, mennyire vagyok boldog bizonyos dolgoktól stb..

Szóval igazából ezt kívülálló nem tudja megítélés.

Velem volt már olyan, amikor olyan boldog voltam, hogy ugrálni volt kedvem a boldogságtól, főleg amikor valami jó dolog történik, utazás,finom étel, suabadságérzés stb. Pedig nem fogyasztottam alkoholt sem, meg egyéb szert se. De a nagyokosok megfejtik, hogy én nem lehetek boldog, mert az ember társaslény blabla...

Szerintem emiatt a hülyeség miatt megy egy csomó ember élete, hogy elhitetik vele azt, hogy nem lehet más nélkül boldog. Addig hallja valaki,míg a végén el is hiszi...aztán ha egyedül lesz, rögtön ugrik a vonat alá, ahelyett, hogy elkezdené élvezni az életet olyan dolgokkal, amikhez nem feltétel társaság.

De mit nem lehet érteni azon, hogy a magányos kifejezés eleve egy negatív jelentéstartalmú szó?

"A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal. A magányosság több, mint puszta vágy a társaságra vagy egy másik személyre. A magány egy átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot az ember életében."

Magány szó jelentése

magány (főnév)

1. "Társtalanság érzése, amikor egy személy boldogtalan, mert egyedül van, vagy távol van a szeretteitől, barátaitól vagy családjától.

Az özvegy magányában néha kiment a temetőbe emlékezni. A feleség nehezen bírja a magányt, amíg férje a tengert járja.

2. Az egyedüllét állapota; visszavonult személy életmódja, aki távol él az emberektől, mások társaságától.

A szerzetes a kolostor magányában él. Az agglegény szereti a magányt.

3. Lakatlan hely, amelyet elkerülnek az emberek, távol esik a világ zajától.

A remete az erdő magányában él. A sivatag magánya vár arra, aki letér a karavánútról."

28

Rosszak a felhozott mondatok.