Ha megismerek egy új embert miért gondolom mindig azt hogy nem vagyok neki elég jó, hogy a barátja legyek?

Nem árt feltárni, honnan ered önmagad leértékelése. Valószínűleg a gyerekkorodban kéne kutakodni.

Illetve meg kell tanulni senkit sem idealizálni.

lehet h mások ugyanezt gondolják melletted.

Érdeklődsz a másik iránt? Ők érdeklődnek irántad? Nem túl egyoldalú egy beszélgetés?

Egy ismerkedés, beszélgetés kétirányú dolog.

Ha csak az egyik érdeklődik , egyik tesz fel kérdéseket, a másik meg kb. semmit akkor nem érdeklem az illetőt.

Szóval ha csak te vagy rá kíváncsi ő pedig semennyire akkor nincs veled semmi baj, egyszerűen nem kíváncsi rád közömbös vagy neki nem érdekled, jobb hagyni.

Ismertem egy ilyen lányt, próbáltam mindig beszélgetést kezdeményezni, de ő soha nem kérdezett semmit csak én...hagytam is inkább.

Nekem is ugyan ez a bajom, mint neked kérdező. Amikor valami poénosat mondok, utána rögtön bocsánatot kérek, ne, h megharagudjanak rám.

De amúgy rengetegszer van, h beszélek vmiről és mintha ott sem lennék simán elkezd vki vmi teljesen másról beszélni és megsem várják, h befejezzem.

Ha meg nem mondok semmit (pont emiatt) akkor meg unalmas vagyok vagy hülye...

Ilyen velem is rendszeresen van, aztán egyszer kaptam egy olyan visszajelzést, hogy túl unalmas vagyok, nem vagyok elég nyitott, nem mutatok magamból eleget, így nem is mindig tudnak mit kérdezni tőlem.

Nem azt mondom, hogy itt is ez lehet a gond, csupán egy felvetés, hátha másnál is hasonló gond lehet.