Mit gondoltok erről a szituációról?

Nincs mit szépíteni, én teljes mértékben egy introvertált embernek tartom magam, természetesen nem az a antiszociális fajta vagyok. Az utóbbi időben, az egyetemen kívül egyre nehezebb minőség időt töltenem a barátaimmal, mert az órák alatt annyira lemerülök, hogy már csak a hazaérkezés jár a fejemben amint végzünk. Amint beérek egyetemre, máris az energia szintem nullára csökken, és attól tartok hogy ez a némaságomon mutatkozik meg a leginkább. Nem tudom mennyi köze lehet az introvertáltságnak ehhez, mivel órák után, hiába imádom a barátaimat, de nincs kedvem kint maradnom, úgy, hogy nagyrészt csak csendben hallgatom őket. Mostanában ezt egyre jobban kezdem érezni, mert hiába állok meg velük az épület előtt beszélgetni, csak arra tudok gondolni, hogy az ott álldogálásom során, mennyi mindennel tudnék haladni (tételek kidolgozása, gyakorlati feladatok befejezése), de még ha ezekről szó se lenne, akkor is az önmagammal töltött időt sajnos jobban becsülöm.

Nem szeretném ha azt éreznék hogy nem foglalkozom velük, hiszen igenis fontosak, és nem egyszer próbáltam többet lenni velük, elmenni ide meg oda, de olyakor annyira leszív minden, hogy már csak egy program felemlítésétől rám tör a fáradság

Ti mit gondoltok erről? Esetleg van valami tanácsotok, tapasztalatotok az ilyen szituációkkal?

Kérlek, véleményeteket kulturáltan fogalmazzátok meg!