Ez normális? Velem van a baj?

1-es abszolút figyelmen kívül hagyta a kérdést és teljesen irreleváns választ adott.

Kérdező! Én is home officeban dolgozom már hosszú évek óta és észrevettem, hogy azóta sokkal nehezebben mozdulok ki. Bár én úgy érzem, nálam ez már előtte elkezdődött, csak a home office rásegített. Engem is mindig hívtak a barátok, hogy menjünk erre-arra, de sokszor még irodai napokon is úgy voltam vele, hogy inkább hazamegyek és bekuckózom. Nem tudom, hány éves vagy, de idővel szerintem mindenkinél ritkulnak a baráti találkozók. Én nagyjából 30 felett kezdtem ezt érezni.

Szedd össze magad, mert én pont emiatt vesztettem el a barátaimat. Beleuntak abba, hogy sosem érek rá velük találkozni, nem kerestek. 30 felett meg nagyon nehéz volt új barátokat szerezni.

Meg is értem őket, mert a másik oldalon is voltam nemrég. Én is építettem le nemrég egy kapcsolatot, mert az illető sosem ért rá velem találkozni. Messengeren válaszolgatott, de egy kávéra nem ért rá. Egyszer nagy nehezen egyeztettünk egy időpontot, amit le is mondott. Utána nem kerestem, ő írt rám, amikor volt egy buli és nem akart egyedül menni. Ott könyörgött, hogy ne haragudjak, hogy nem ért rá sosem találkozni. A buli után megint ugyanott tartottunk. 0 találkozó, mindig elfoglalt volt. Beleuntam. Nem egy virtuális intelligenciával akartam barátkozni. Nem szakítottam vele csak egy idő után már nem írtam rá.

Teljesen megértem amit írsz, én is hasonló helyzetben voltam.

Én úgy látom 2 lehetőséged van.

1) Elfogadni, hogy új az érdeklődésed, új az értékrended. Azt, hogy csak szimplán megváltozóban vagy. Neked az otthonlét, a pihenés, a kevesebb szocializáció az, ami most már kényelmet ad, és így érzed jól magad. Én ezt az utat választottam, nekem már hosszú idő óta 1 haverom sincs, és ezzel nekem nincs is konfliktusom, jól érzem magam így, nem érzem azt, hogy másként kellene csinálnom.

Ha ezt az utat választod, akkor ne érezd emiatt rosszul magad. Tartsd a kapcsolatot a barátaiddal online, keress más elfoglaltságot, és fogadd el magadat.

2) Tenni az "ellustulás" ellen.

Én mindig úgy gondoltam a lustaságra, mint egyfajta függőségre.

Ha belegondolsz, az ember borzasztóan sok dologra képes ráfüggni. Faji szinten vagyunk erre alkalmasak. Függővé válni. Cigi, alkohol, drogok, orrspray, annyi függőség van...

Ezért definiálom én úgy a lustaságot: függőség a KÉNYELEM által.

Mert ha megvizsgálod magadat amikor az ágyban fekve nincs kedved kimenni kocogni a hidegbe, akkor azt találhatod magadban, hogy ezt a kényelmet amit most érzel, nem adnád fel. Mintha mágnes lenne alattad.

Ahogyan a legtöbb függőség, úgy ez is letehető.

Ha "erőn felül" mégis kimész, amikor nem szeretnél, teszel a kényelmed ellen, bármennyire vágysz rá, több alkalom után egyre könnyebben fogod megtenni ezt.

"Leszoktatod magadat a kényelemről."

Szóval szerintem válassz a két út közül.

Melyik lenne jobb neked?