Nem találom a helyem a világban, úgy érzem nem ebbe az életbe kellett volna születnem. Normális ez? További lent. (Más kategóriában már feltettem a kérdést, de rájöttem, ide jobban passzol)

Szó sincs róla, hogy nem lenne jó életem. Pont ez az, hogy minden okom meglenne a boldogságra. A családi hátteremmel minden oké, a párkapcsolatom tökéletes, vannak barátaim, nincs semmiféle gyógyíthatatlan betegségem és élek. És mégis, egyre inkább úgy érzem, nincs helyem ebben a világban. Egyszerűen nem illek ide. Sosem jöttem ki jól az emberekkel, semmi nem érdekel, ami a velem egykorúakat, nem tudok beszélgetni velük. Sosem volt igazi, mély barátom, inkább csak tessék-lássék haverok. Általános iskolában ki is rekesztettek és gúnyoltak ezért, én meg mindig is úgy éreztem, hogy valami nem stimmel velem. Ha jobban belegondolok, igazából semmi nem érdekel. Rengeteg minden leköt, rengeteg mindent szeretek, de úgy igazán semmit. Szinte mindenben jó vagyok, de úgy igazán semmiben. És ezért céltalan az életem. Minden időmet azzal töltöm, hogy próbálok értelmet keresni az életemnek, de minden kísérlet kudarcba fullad. Pedig most már döntenem kéne. Gimnazista vagyok, és itt az ideje, hogy érettségi tantárgyakat válasszak és eldöntsem, hova akarok tovább menni. Próbálok pillanatról pillanatra élni, de a céltalanság érzete túl gyakran kerít hatalmába. Sokszor annyira felerősödik, hogy sírógörcsöm támad, és legszívesebben véget vetnék az értelmetlenségnek, ami az életem. Egyszerűen azt érzem, hogy rossz világba születtem.

Egy valamit azonban biztosan tudok. Adni szeretnék valamit az emberiségnek, tenni valamit a világért. De nem tudom hogyan. A művészetekben és a tudományokban találom meg leginkább önmagam, de még azok sem fognak meg igazán.

A szerelmemmel beszélgettem már erről, és mint kiderült, ő is hasonlóan érez. Talán ezért is van, de csak vele tudok igazából önmagam lenni, csak vele vagyok felszabadult.

Nem itt kéne lennem, azt hiszem. Normális ez? Vagy pszichológushoz kéne fordulnom?

Kérlek, vegyétek ezt komolyan! Köszönöm