Férfi képes úgy barátkozni nőkkel, hogy az csak barátkozás maradjon?

Férfi vagyok, ilyen szemszögből írtam most ki a kérdést.

Nem muszáj elolvasni a blablát, lehet anélkül is válaszolni, érzéseket/tapasztalatokat megosztani.

_______

Mostanában sok nagyon szimpatikus lánnyal találkoztam, akik felkeltették az érdeklődésemet valamivel. A kedvességükkel, valami közös témával, valamit megláttam a személyiségükben, tényleg csak ilyen kíváncsiság alakult ki bennem feléjük, amit így azt gondoltam, hogy teljesen el lehet különíteni attól, hogy ők nők.

De nem ezt tapasztalom, és teljesen úgy érzem, hogy a válasz a fenti kérdésre az, hogy: nem!!

Pedig nagyon jó lenne, mert így látom bennük, mint ember, hogy milyen értékes tulajdonságokat rejtenek ők, hogy mennyire jó lenne közösen megélni pillanatokat ilyen szimpatikus emberekkel, tágítani a világnézeteket, élményeket megosztani, bármi, és csak reménykedem, hogy valami hasonlót én is nyújthatok és jelenthetek számukra.

De mi ez a helyzet? Miért érzem/gondolom azt, hogy ez nem lehet csak ennyi? Miért kell vonzalom oda, ahol annak nincs értelme, nincs helye, tudatos részem szerint nincs benne logika, nincs rá szükségem? Főleg ha van párom, akit szeretek, akivel szintén van más-más témákban nagyon jó közös dolgaink, kimozdulunk, csinálunk mindent, tervezünk, élünk.

Nem is tudom mit kell éreznem. Csalódottságot mindenképp, mert (lehet hülyeség, de) veszteségként élem meg ezeket a helyzeteket. Hiszen sok befektetett energia találni egy szimpatikus embert, akit többre tartasz pár bájcsevejnél.