Miért nem értik meg/tartják tiszteletben egyes srácok, hogy "csak" barátkozni, beszélgetni szeretnénk?

Van egy kedves barátnőm, akivel néha-néha eljárunk kocsmázni kettesben, huszonéves lányok vagyunk, mindketten többéves párkapcsolatban. Elég nyitott, társaságkedvelő emberek vagyunk, főleg pár sör után, szeretünk ismerkedni, beszélgetni hasonló korú fiatalokkal. Persze van, hogy inkább csak kettesben töltenénk az időt, de sokszor nem zavar, ha csapódnak hozzánk néhányan. Ha esetleg olyan fiúkkal alakul ki beszélgetés, akik látszólag kicsit érdeklődőbbek, mint a sima barátkozás esetén, mindig tisztázzuk velük, hogy van párunk. Viszont általában ez sem rettenti el őket, hanem tovább fűznek minket, ami tök kellemetlen és ciki, mert amúgy csak folytathatnánk egy kellemes, érdekes, baráti beszélgetést. Tudom, hogy sokan ismerkedni, csajozni/pasizni mennek a pesti éjszakába, ezt tiszeteltben is tartom, nem sértődünk meg, ha ilyenkor tovább állnak, hogy akkor keresnek más csajszikat, de általában baromira nem állnak tovább... Ez annyira lelombozó tud lenni. Pedig sok fiú barátom van, szerintem egyáltalán nem befolyásoló tényező valakinek a neme abból a szempontból, hogy jól tudjunk időt eltölteni, de ilyenkor azt érzem, hogy teljesen el van tévedve, amit az emberekről gondolok, és emberként baromira nem érdeklek senkit, csak amiatt csapódnak hozzám, hogy hátha fel tudnak szedni. És utána sokszor én érzem magam rosszul, hogy biztos nem kommunikáltam le a helyzetet elég érthetően, stb.