Miért ilyen irigyek az emberek?

Van egy barátnőm pontosabban csak volt azt hiszem kb. már csak ő maradt meg a régi barátaim közül. Ezzel a lánnyal egy darabig megvoltunk, lett párkapcsolata mindkettőnknek. Ő ugyanazzal a sráccal van évek óta az ő anyjáéknál élnek, de az én kapcsolataim ezidő alatt mind zátonyra futottak eltérő okokból (úgy voltam, inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban). Bármi volt ő azt mondta, hogy a barátjával ők nem veszekednek. Volt, hogy mesélt ezt azt (pl egyszer a barátja lebukott, hogy más lányoknak irogatott), de úgy éreztem sokszor nem meri/akarja őszintén elmondani a dolgokat és mindig kihangsúlyozta hogy én milyen hülyéket fogok ki, mert legtöbbször neki meséltem el a bánatomat teljesen őszintén.. én akkor nem vettem rossznéven a dolgot, mert volt, hogy tényleg nagyon rossz kapcsolatban voltam. Ő neki az az álma amúgy, hogy férj gyerek kertesház. Én viszont két éve még egyedül képzeltem el a jövőmet és úgy gondoltam gyereket se akarok. Viszont lett egy párom időközben, akivel összeköltöztünk egy kis garzonban s bár voltak viták, úgy tűnik a felmerülő problémák ellenére is kitartunk egymás mellett és meg tudtuk oldani őket. Nem akartam már semmit elmesélni rólunk ennek a barátnőmnek, mert úgy éreztem azokhoz a problémákhoz neki semmi köze, hanem csak rám és a páromra tartozik, nekünk kell megoldani. Ráadásul szerintem otthon náluk rengetegszer az én életem volt a téma és már meguntam, hogy ő mindig mindent tudni akart, mikor ő szerintem nem volt velem őszinte. Amint erre rájött, hogy nem kötöm a magánéletem részleteit már az orrára úgy mint régen, úgy tűnt eléggé megsértődött.. ahogy meghúztam ezt a határt a barátságunk lejtmenetben indult lefelé. A páromnak sikerült közben eladnia a kis garzont és most már házakat nézünk közösen… amikor elmeséltem a barátnőmnek, hogy elvitték a lakást onnantól kezdve már nem keresett engem. Névnapomon egyáltalán nem írt semmit, volt róla szó előtte, hogy találkozunk de eltűnt mint a kámfor ahogy kiderült, hogy nem ebben a kis szar lakásban fogunk már lakni… olyan, mintha csípné a szemét ez az egész, mivel neki az élete álma volt a ház meg, hogy a barátja megkérje a kezét, de még mindig nem jegyezte el és a szülőkkel élnek évek óta. Gondolom ő most úgy gondolja, hogy ház = eljegyzés, esküvő, gyerek és emiatt gondolom én lettem az antikrisztus... (gondolom, hogy merek előtte férjhez menni? Amúgy szó sincs még ilyesmiről..) amíg valami zűr volt körülöttem mindig tudott írni, hogy mi van velem. Most hogy elköltözünk már annyit se írt, hogy fapapucs. Mintha a jó dolgokra egyáltalán nem lenne kiváncsi az életemből.. Nekem ez nagyon rosszul esik, mert én tényleg soha semmit se irigyeltem tőle és szerintem okot se adtam rá, hogy ezt csinálja. Milyen barát az ilyen? Komolyan nem értem… érdemes egyáltalán az ilyen emberrel még foglalkozni, számon kérni hogy miért tűnt el? Vagy leírni kerekperec mit gondolok? Több éves barátság és baromi rosszul esik.. nem értem, hogy ez az egész az ő kapcsolatukat milyen minőségben változtatja meg? Hogyan barátkozzon az ember manapság bárkivel, mert ez nem az első ilyesmi eset ami megtörténik.. bár szerintem ez a legdurvább, mert évek óta ismerem. alapvetően itthon az emberek ennyire irigyek és rosszindulatúak lennének?