Irigyek rám az emberek. Ami engem azért bosszant, mert a családtagjaim, ismerőseim is. Hogyan tudnám ezt kezelni?

A helyzet az hogy 40 éves leszek és körülnézve, ismerve a magyar viszonyokat az átlag feletti szinten élek.

Ezt félig hátszéllel, félig anélkül értem el.

Volt kezdőtőkém amit jól fektettem be, emellett rendesen dolgozok 20 éve, mint bárki más.

Természetesen idegenek nem érdekelnek hogy irigyek-e rám vagy sem, semmit nem tudnak rólam. A problémám, ami bánt az az hogy a közvetlen környezetem irigy. Bármilyen sikerélményem van a munkámban vagy például veszek egy nagyobb értékű dolgot legyen az bármi, már nem mondom el senkinek... majd észreveszik. Nem osztozik az örömömben senki. Éppen ezért ha gondom van azt sem mondom el, mert tudom hogy ha kifelé nem is mutatják, belül kárörvendenek. Nincs barátom, akivel egymást támogatva, dolgokat megbeszélve őszintén tudnék beszélni.

Érdekemberek vannak. Irigy emberek vannak. Kárörvendők vannak.

Gondolom nem vagyok jó helyen... dehát ide születtem, szüleim élnek, ők az egyetlenek akik támogatnak és megbízhatok bennük. De 70+-os mindkettőjük, nem csak velük beszélnék.. a testvérem már a másik csoportot erősíti. Unokatestvéreim dettó...

Párkapcsolatom nincs, 2 éve lett vége egy 8 éves kapcsolatnak. Azóta semmi.

Szórakozni nem járok, egyedül nem nagy móka és mint írtam barátaim nincsenek... a szabadidőm sportolással telik (futás, kerékpár, havi egyszer futsal)... nem voltam soha depressziós, de úgy érzem süllyedek bele valami effélébe.

Valaki esetleg sorstársam vagy volt tapasztalata hasonló szituval? Hogyan bírkózott meg ezzel?