Szeretetben nincs elvárás?
Sok helyen lehet olvasni, hogy a tiszta, önzetlen szeretetben nincs elvárás.
Ha én a másikért mindig aggódok ha hosszú útra megy és bármilyen későn is ér oda, mondom hogy jelezzen, addig nem tudok aludni, ezért úgymond nem lehet "valamiféle viszont elvárás"?
Gondolom az ilyen elvárások ego-generálta és önsajnálattal teliek.
Például ha nekem egy műtétem volt, amelytől féltem, nem várhatom -e el hogy az illető műtét utáni nap vagy két nappal utána érdeklődjön hogylétem felől? Amíg én nem kezdeményezek kommunikációt, nincs kapcsolatfelvétel, tehát nincs érdeklődés. Olyanokat már meg se merek említeni, hogy például kórházi látogatás... Ellenkező esetben én nem bírnám ki hogy ne látogassam meg, ne legyek ott.
Nem szép dolog az ilyesfajta elvárás, mert azt tükrözi: "ahogy én viselkednék, azt a fajta hozzáállást várom el a másiktól"?
Ez milyen szeretet, hogy elvárásokkal vagyok tele?
Csak azt az érzést erősíti meg bennem ami történt, amit mindig is éreztem: "igazából nincsenek emberi kapcsolataim, nem vagyok senkinek fontos, csendesen távozhatnék a világból". Ha "hirtelen kell valamiben segíteni", akkor abban a pillanatban fontos vagyok, amíg a segítséget megadom...
Ha elvárást fogalmaz meg az ember, könnyen éri az a vád, hogy patikamérlegen méricskéli a szeretetet.
Pedig nem tudom megoldani hogy ne fájjon: azelőtt napi szinten volt kommunikáció - mert mindig én kezdeményeztem - műtét óta nincs kommunikáció, mert gondoltam, megvárom mikor lesz érdeklődés. Már hetek teltek el.
Egész életemben ilyen kapcsolatokat találtam és úgy érzem, amolyan "jó vele jóban lenni, hogy ki lehessen használni" típusú kapcsolatokat találtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!