Hol lehet olyan embereket találni, ahol elfogadnak és nincsenek elvárások?

Ez ilyen ideológia. Ha találsz is véletlenül ilyen társaságot, egy idő után meg fog romlani.

Akárkivel is meg kell találnod a közös hangot és normákat. Vannak olyan normák, amiket örömmel teljesítesz, vannak amiket nem.

Egyedüllétet is gyakorolhatnád, mondjuk vipassana meditációval fűszerezve, hogy magaddal is jóban legyél.

Szerintem ahhoz nagyon mély barátság kell hogy ne legyenek elvárások. Sőt. Nekem hálisten sok jó barátom van. De ha 10ből 10esetben pl nem számíthatok rá, akkor már nem tartanám a barátomnak.

Plusz egy társaságban ha rossz arc valaki, akkor azt a társaság önkéntelenül is kizárja. Vagy ő bem fogha jól érezni magát benne.

Létezik ilyen, de azért az sem mindegy, hogy mit nem képes a környezeted elfogadni. Ha azért ítélnek el, mert pl keményen drogozol, ami hatással van az életedre és a környezetedre is, akkor az inkább segítő szándék, mint ítélkezés. Illetve az alapvető tisztelet és viszonzottság mindig ott lesz az elvárások között.

Nem annyira ritka dolog, hogy az ember találjon számára érzelmileg biztonságos társaságot, de az is tény, hogy alaposan meg kell válogatni, kit engedsz közel magadhoz annyira, hogy megismerhessen. A hol, az nem hiszem, hogy földrajzilag meghatározható dolog.

Milyen hobbijaid vannak?

"legyek érzelmesebb és empatikusabb mert szerintük az egyenesség az bunkóság"

Igen, sokszor fontosabb a tapintatosság, mint az őszinteség. Kérdés, hogy azt az egyenességet, amit másokra rázúditsz, elbírod te magad is ha másoktól kapod?

Ha a saját magad egyenességét könnyen elviseled másoktól, akkor olyanokat kell találnod, akik nem túlzóan érzelgősek (hozzád képest).

Sajnos a mai világban a hazugság,képmutatás,hízlegés,lélekrágcsálás és anyagiak,valamint a kinézet alapján történő barátkozás,kapcsolatalakítás a fontos és a mindennapos.

A neten pedig a sok pszichológus,coach,megmondóember jön ezzel a maszlaggal,hogy valósítsd meg magad,légy önmagad,ne legyen elvárásod,se igényed.Legjobb,ha a magányosnak,elhagyottnak tanácsolják,hogy legyél magadban boldog és örulj magadnak.Erre haragszom leginkább. És a felvétel után hazamegy,odabújik a párjához és szexelnek egy óriásit,de az is lehet kibeszélik és kiröhögik a sok szerencsétlent.

Csak olyantól fogadok el tanácsokat,akik már kerultek padlóra és tudják,mivel jár ez és felálltak, sikerrel elindultak újra.A többi pedig link duma.

Sajnos az emberek nagy része a mások szenvedésén,könnyein,anyagi és erkölcsi kárán át "valósítja meg" magát.Átéltem,tapasztaltam,rengeteget veszítettem.Ráadásul olyan ember miatt,akit eddigi életemben legjobban szerettem, nos ő okozta a csalódást.Mindig őszinte volt,mindig karakán, ezért tiszteltem.Aztán rájöttem,hogy gumigerincű,megalkuvó és ráadásul cinikus is.Szinte átlépett rajtam,otthagyott összetörve és rohant a más ágyába, a más lába közé.

Elmondatom,hogy nincs barátom, sem párom.De magam részéről mindig tartottam magam és fogom is tartani ahhoz, hogy soha senkinek nem alázkodom meg, nem kezdek újra semmilyen kapcsolatot.Eddig ebből hasznom lett az életben.

Nem szoktam nyers lenni senkivel,de a hízelgést,ures bókokat is nagyon utálom, valamint azt,ha valaki kérkedik az anyagi helyzetével.Egyszer próbáltam barátkozni valakivel,aki minden alkalommal hangsúlyozta,hogy "ő rendkívul jól keres"...Kit érdekel? Nem a pénz a barátom.

Nem is lett ebből az egészből semmi.

Középkorú férfi vagyok,de nem engedek ezekből az elvekből és inkább szemből legyen nyers valaki,mint mosolyogva,kígyó módra ássa alá és tegye tönkre az életem.