Ha mentálisan nem vagy toppon (depresszió, szorongás stb) akkor a betegség legnehezebb része az, hogy a többi ember totál nem toleráns ezekkel szemben és 3-szor nehezebbé teszik az életed mint amilyen lenne?

Ez pontosan így van!

Nekem szorongásos betegségem van (szociális fóbia) és nem túl toleránsak az emberek ha mondjuk egy adott szociális helyzetben beszélnem kell és nem nagyon megy..

"fingja nincs, hogy eszik vagy isszák azt. Így megengedi magának, hogy"

Ez a két állítás nagyon érdekes így: nagyon helyesen megállapítod, hogy aki nem volt beteg az nem érti a betegséget, majd simán folytatod egy szándékosságot sugalló, hibáztató mondattal. Hát pont ez a lényeg: hogy tudsz toleráns lenni azzal szemben, amit nem tudsz?

Igazából pont azt csinálod, mint amire panaszkodsz: nem vagy képes a helyükbe képzelni magad, ezért hibáztatod őket, mintha szándékosan ártanának neked.

Csak te magad fogod megnehezíteni a saját életedet, más ember direktből nem.

Remélem azzal is tisztában vagy, hogy oké, hogy te egy pszichés beteg ember vagy, remélem jársz szakemberhez és azon vagy, hogy minél előbb meggyógyulj, de vannak olyan emberek, akik nem tudják hogyan kezelni az ilyen embereket, mint te. És lehet, hogy egy-két mondattal úgy érzed, hogy téged direkt megbántanak, egyébként pedig ők nem annak szánták, csak egyszerűen nem tudják, hogy a magadfajtákkal hogyan viselkedjenek, hogyan kommunikáljanak, mert lehet, hogy te már a legapróbb megjegyzésre is robbansz és úgy fogod fel, mintha téged direkt bántanának, pedig nem.

Mind a két lelki betegséget, depresszió, szorongás, leküzdhető, de nemcsak szakemberrel.

És van egy másik része az egésznek, lehet, hogy te nem ilyen vagy, viszont rengeteg depressziós csak azért is kihasználja, hogy ő lelkibeteg és lelkiszemetesládának használja a teljesen egészséges embereket, akik erre, természetes módon nem vevők, mivel mindenkinek meg van a maga problémája, senki nem kíváncsi arra, hogy még a depressziósok kéretlenül a saját problémáikat a másik nyakába zúdítsák. És mikor elutasítják őket, még a depressziós fog vérig sértődni, hogy hát őt, milyen jogon nem hallgatják meg..stb.

Sok erőt és kitartást kívánok neked a gyógyuláshoz.

#4

Bocsánat, akkor ahelyett, "olyan beteg emberek, mint, te, kérdező."

Annak a félnek sem könnyű, aki mentális betegséggel küzd, ahogy annak sem, aki az említett ember közvetlen környezetében van, méghozzá sokat. Mert az esetek nagy többségében, egyikük sem érzi át/tudja átérezni a másik helyzetét, ami miatt gyakran lehetnek súrlódások.

Sokan addig nem érzik át a dolgok súlyát, úgy igazán, míg ők maguk bele nem kerülnek abba a helyzetbe, így meg sokszor adódhatnak kellemetlenségek. Valamint a legtöbben nem is igazán tudják, hogyan viselkedjenek olyan társaságában, aki erősebb depresszióval és/vagy szorongással küzd.

#7

"hanem az a mérhetetlen rosszindulat és intolerancia amit úgy általában olyanokkal szemben táplálnak aki nem illik az ő normális, szokványos megítélésükbe."

Én nem a 6-os vagyok, hanem a 3-as.

A depressziósak általában mindent negatívan látnak. Ha szólnak valamit nekik, akkor azt lefordítják a saját nyelvükre, tehát negatívra, depressziósra.

Az írásodból is ez a fajta negativizmus látszódik, hogy mindenki a hibás, mindenki a rossz, csak te nem, és téged mindenki csak bántani akar, te egy ártatlan áldozat vagy csupán. És hol van a te felelősséged abban, hogy ne láss mindent ennyire borulátóan, és ne akard mindenkibe belelátni azt, hogy csak ártani akar neked?

#7, értem amit mondasz, és van is igazad bőven, de egyszerre túlgondolod meg túl is dramatizálod.

Amikor mérhetetlen rosszindulatról beszélsz, azt feltételezed, hogy az emberek konkrétan neked, vagy a hasonló problémával küzdőknek rosszat akarnak. Miért akarnának? Nem vagy nekik senkijük. Az emberek egyszerűen csak frusztráltak, gyanakvóak, cinikusak, és ha találkoznak egy furcsa viselkedéssel, automatikusan a rosszindulatot keresik benne. Pontosan, ahogyan te is.

Ha elengeded a kényelmes áldozat szerepet, rájössz, hogy tudsz magadon segíteni. Az első lépés, hogy belátod, és elfogadod, hogy nem ők lógnak ki a mezőnyből, hanem te, és nem az ő érdekük, hogy megértsenek téged, hanem a tiéd. Amint ezt felismered és elfogadod, már nem lesz ilyen szörnyű a helyzet.

Nézd, nekem a nagyobbik gyerekem elég problémás (szenzoros, OCD-s, kicsit autisztikus, mittudomén). Az anyjával évekig gyomorgörccsel mentünk vele társaságba, mert egy időzített bomba, apróságoktól is dührohamot tud kapni. Ilyenkor mindig láttuk a tipikus tekinteteket, jöttek a célzások, kéretlen tanácsok, stb.

Azóta inkább elmondjuk előre, mi a helyzet, mire lehet számíteni. És láss csodát, az ítélkező, lenéző, "mérhetetlenül rosszindulatú" emberekből segítőkész, toleráns, szupportív emberek lesznek. Mert levettem róluk a felelősséget, felvállaltam, hogy én vagyok a freak, értik a helyzetet, tudják, mit kell tenniük.