Hogyan mossam le magamat ebből a szégyenből?

"Kezdjük ott hogy ha valaki szemtől szembe négyszemközt megaláz, akkor az utána ne pattogjon. Nem kell alázni, problem solved."

Honnan tudod mi volt az indíték?? Lehet, hogy teljesen jogosan akadt ki, aztán vérmérséklettől függően ami a szívén volt az a száján.

Innentől kezdve a kérdezőtől nem volt emberi - férfias meg aztán pláne nem - , hogy elmegyek pletykálni, rossz hírét kelteni és keménykedni a többieknek. Ilyet a gyáva útszéli ribik csinálnak a barátnőik előtt, hogy az illetőt másokra haragítja, ellene hangolja.

Bennem van annyi becsület és gerinc, hogy odaállok szemtől szembe. Ha pedig nem négyszemközt, akkor pedig azok jelenlétében akik ott voltak.

Aki megbántott egy taj paraszt. Nem érdemes vele fenntartani bármilyen kapcsolatot.

Akik visszamondanak mindent, azokkal sem.

Megoldás: egyiket sem keresed többet, a köszönésüket sem fogadod.

"nem szeretném ha baj lenne belőle"

Már van. Először is nem beszéljük ki a másikat a háta mögött. NEKI mondjuk. Ha nem lehet NEKI mondani, nem mondjuk senkinek. Másrészt ha mégis mondjuk "természetesen" nem tagadjuk le. Amit megtettünk, arra büszkék vagyunk, nem letagadjuk. Ja, te nem vagy büszke arra, amit tettél? Legközelebb ne tégy olyat, ami ha kiderül, nem vagy büszke rá. ÉS amit tettél, azt NE tagadd. Ezt meg kell tanulni, mert ez jellem béli hiányosság. Fel kell fejlődni ide, hogy legközelebb ne legyen problémád ebből. Mert most van probléma, és nem is kicsi. De a hazudozásból nem lehet jól kijönni.

Ez a mondat: "természetesen le tagadtam amikor a haverom kérdőre vont" - elég sokat elárul a jellemedről...