Volt-e olyan nagy sértődés, ami miatt hirtelen, egyik pillanatról a másikra véget ért egy barátság az életedben?

Én voltam hülye de késő bánat volt már.

Rövid volt de úgy éreztem jó barátok lettünk.

Mindig számíthattam rá, mindent elmondhattam neki megértő volt, érdeklődő törődött velem...aztán majdnem 4 év elteltével egyszer mondta, hogy bármennyire is szeret neki vége mert én lesz*arom őt soha nem érdeklődök soha nem kérdezek semmit, csak magammal törődök és mindig csak sírok és sajnáltatom magam...és, hogy soha nem is kérdeztem tőle meg 1x sem évek alatt, hogy ő , hogy van milyen napja volt...elege lett, hogy ez egyoldalú és úgy érzi nem jelent nekem semmit.

Hívtam kerestem, írtam neki, el is mentem hozzá, ajtót sem nyitott, hívtam az anyját is hátha kiszedek belőle valamit h hol van...de ő sem mondott semmit.

Túl későn jöttem rá, hogy mennyire elrontottam és mennyire hülye voltam. nagyon elrontottam. nagyon megbántottam, azóta se lett még 1 ilyen barátom.

Volt hasonló. De nem alkalmas a dolog. Ugyanigy szilveszter.

2 csaj vagyunk nem nagyon volt kapcsolatunk (volz osztálytárs), de ő is olyan szerencsétlen pasik terén én is, igy gondoltam legalább lenne kivel járnom bulizni ismerkedni, vagy lelkizni, ezekben ö is benne van. És legalább lenne 1 barátnőm.

Szilveszterkor igy elhivtam. Foztem is meg is dicsérte. Elmentunk vmi olcsóbb helyekre pl közterületi progik, elvoltunk. (Elsőnek ez nekem jo volt így igaz nem egy fergeteges buli meg pasizás lett de mégse otthon ültünk egyedül.)

Aztán mindenki haza.

Másnaptól annyi se volt benne hogy irjon hogy köszöni hogy elhivtam vagy bármit hogy menjunk máskor is vagy csak annyit hogy mizu, hogy egyáltalán beszédkapcsolatban legyunk. Ő ilyen antiszoc csendesebb csaj amugy, de elnem tudtam képzelni hogy de ennyire?

Aztán agyaltam ezen is hogy neki nem hiányzik legalább egy bnő?ha már nem képes szociális kapcsolatokra? akkor legalább benne vmi vágy emberekre? ha nincs is szocializáltsága,?hogy köszöni meg semmi értelmes normalis, de legalább odaböfögne vmit?

A vége az lett hogy hát én szoval elhivtan hozzám meg szilveszterezni, nyitottam kapcsolattartásra, ő meg semmi. Igy nem írtam.

Talán évek mulva vmi tanár miatt ha beszéltunk csak. Tök általános dolgokrol csak. Egyszer. Mert meguntam a tanártémát. És kiszálltam.

Szoval alapbol ismertem kb hogy milyen "magának való", csak álmomban se hittem volna hogy ennyire. Pedig ő lett volna az egyetlen bnőm mert a többi már külföldön vagy jósok km-rel arrébb van, vagy családos másvilág stb. Ő volt az egyetlen aki olyan mint én. Szinglicsaj egyedül. És nyitott arra is hogy menjunk mindenhova meg minden jo.

Persze azota sincs bnom. Mert a kollegák is másvilág. Vagy 10 20 évvel öregebbek vagy csak a pasijuk nekik a világ vagy akiket megismertem velem nem akarnak jonni sehova mert ő kövér én meg nem.

Igen.

Kb. 13-14 éve lehetett. A volt "barátnőm" nyilvánosan, az idővonalamon küldött el melegebb éghajlatra, amiért nem kívántam neki boldog névnapot, és egy más dolog miatt viszont írtam neki. Én meg ezen felháborodtam, mert neki sokkal több suttyósága volt, amit én eltűrtem neki, ráadásul nagyon sok mindent tettem érte, amit vastagon kihasznált és volt olyan, hogy a szüleimet hozta kellemetlen helyzetbe, a semmiért ugráltatta volna őket... hogy ezek után így és ilyen piti dolog miatt hisztizik és sérteget... én ezek után nem tartottam vele a kapcsolatot. Néha elgondolkodom, nem kellett-e volna beolvasni neki, de igazából mindegy. Nem vesztettem vele sokat így, visszagondolva.