Sokszor tapasztaltàtok hogy bajban sok baràt elfordult tőletek?

Eleve nem volt sok barátom, de a legtöbbjük tényleg felszívódott, amikor nekem rossz időszakom volt, vagy valami baj történt. Lehangoló volt, mert ezt egyikükről sem gondoltam volna.

A többiek, akik szintén nincsenek már jelen az életemben, pedig ballagás, bepasizás után tűntek el, de szinte azonnal. Akkor mindig eszükbe jutottam mindegyiküknek, amikor nekik kellett valami, nekik volt gondjuk :(

Egyszer kértem valakitől valamit aki akkor már évek óta nagyon fontos volt nekem. De amint neki jobban ment a sora rögtön elfordult tőlem (sosem kértem tőle pénzt). Én meg előtte évekig mellette álltam munkában, magánéletben mindenhogy. Meghallgattam, segítettem ahogy csak tudtam.

De amikor ezt neki (csak egyetlen egyszer) illett volna viszonozni akkor nem tette. Azóta sem láttam, de legalább kiderült hogy milyen a valódi személyisége.

Mély és egy életre szóló fájdalom nekem az,hogy az egyetlen, legjobb barátom írta ezt szó szerint : Nem találkozom,mert mások a prioritásaim...

Öt éve van kapcsolata,ahol ő az,akinek füttyentenek.Ez alatt az öt év alatt nyolcszor találkoztunk, egy-egy órára - mikor nagy,csodálatos,szerény szerelme délutáni álmát aludta. Mert máskor nem lehetett.

Sajnos sok embernek a kapcsolata az agyára megy és teljesen hülyévé teszi őket.

#10